Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Duka-Zólyomi Norbert: Eötvös József társadalmi élete
a Kisfaludy társaiságiban: „Eötvös inkább a gondolat embere volt, de gondolatait mások hajtották végre." Csak két jellemző példát említek Gyulai találó megállapítására, mely Eötvös egész lényét gyökerében világította meg: Két nagy középponti eszme mozgatta Eötvöst és a magyar nemzethez és államhoz való viszonyában úgy húzódik végig, mint a folyam a meder két partja között. 1848 előtt ő volt a legkövetkezetesebb harcosa a népképviselet alapján alakulandó parlamenti kormánynak, a magyar szabadságharcot követő hosszú letargia után pedig ő volt egyike az osztrák-magyar kibékülés első hirdetőinek. És mégis, mit mutatott a gyakorlat? Az élet és történelem teóriákon túl teljesedő útja? Az első eszmét, a népképviselet alapján alakult parlamentet Kossuth Lajos valósította meg. A másikat pedig, az osztrák magyar kiegyezést Deák Ferenc hajtotta végre. Eötvös ott állt miiindiaikét esemény bölcsőjénél, de a megvalósulást, a gondolatnak tetté átalakulását nem ő végezte. Álhoz mindig mások kellettek: a tett és cselekvés emberei. Igaz, hogy a fiatalság a tett embereit választja (példaképül, az ő alakjuk lebegi lelkében, amikor első hevét szent és magasztos célok szogálatába állítja. De vájjon nem paradox-e ez a felfogás? Hisz tudjuk, hogy a fiatalság sohasem volt, nincs, és nem is lesz sohasem történelem folyamán olyan helyzetben, hogy ott álljon a mozgató erők kormányrúdjánál? Súlyával és lelkes hirdetéseivel csak a kormányost tudja jobbra vagy balra billenteni, de a kormányrúd, a cselekvés mindig az idősebb generáció kiváltsága. Azoiké, akik már benn ülnek a politikai és társadalmi hatalom terjedelmes karosszékében. Nem volna-e logikusabb, ha a fiatalság az eszme, e gond'olatifelvetés nagy történelmi alakjait választaná példaképül és csak megérett korában indulna a tett embereinek fénylő csillagai után? A logikusabb ez volna, de emberi tulajdonság, hogy mindig az ellentéteket keressük, amit Freud kompenzációs komplexumnak nevez. Ami nekünk még hiányzik, azt keressük, azért lelkesedünk. AZ A MAI IFJÚSÁG, MELY VISSZATÉR EÖTVÖSHÖZ: 1. helyesen ismerte fel hivatását. Nem kell nagy viszonylatotkra gondolni. Épen szlovén szikéi magyar múltunk mutatta, hol alkothat a fiatalság értékeset, olyat, ami nem önállót lan csatlósok munkája, olyat, amiben sajátját adja. A fiatalság kiváltsága marad a problémafelvetés. A változó viszonyok és új történések pontos, villanásszerűen tiszta felismerése, a történések ösztönszerű és tudományos keretbe helyezett széles összefoglalása; egyszerűen szólva: a problémák felvetése. Ezért helyes Eötvöshöz fordulnunk, mert örök iskolapéldája marad annak a nagy géniusznak, mely átfogó erővel, éleslátással és mély erkölcsi érzékkel igyekezett mindenkor formába és súlyba önteni korának égető problémáit és megoldásra váró számtalan baját. 2. Ez az út más irány felé is mutat. Lehetővé teszi azt, ami nemzeti múltunk megismeréséhez feltétlenül szükséges. Hiába mondják némelyek, hogy a múlt nagy alakjainak és eszméinek átértékelése bűnös és haszontalan. Ez az állítás legfeljebb puszta tények félreismerésén alapulhat, vagy vak bámulatában nem mer életet önteni poros bálványokba. — Mi nem azt akarhatjuk, hogy nemzeti kultúránk és történelmünk nagy alakjai iskolakönyvek poros lomtárát töltsék ki. Nekünk
