Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Regényrészlet

— Szegény Jozskunak megártott a sok bor. Gondolni kellett volna rá, hogy most iszik életében először.

De Jozsku egyáltalában nem úgy festett, mint aki nem tudja, hogy mit beszél. Két ökölbe szorított keze az asztalon nyugodott. Csak a szeme és arca égett. Majd jobb kezét felemelve Gyuszira mutatott. Hangjában kijózanító lefojtottság érzett:

— Mert én megvádollak téged, hogy közönséges csaló és szélhámos vagy. Mártának adod a szentet, mint a ma született bárány, mintha kettőig sem tudna számolni szegény és itt meg...

Senki se nevetett, csak a kék ruhás nő tartotta kacajra készen száját. Visszhangot keresett, amibe belenevethessen. Mivel nem talált, ő is komoly lett. Gyuszi meg csak ült, nem is érezte ölében a nőt, csak a padló egy helyére bámult, mint aki olyasmit lát, amiről eddig sejtelme sem volt és nem tudja, mit gondoljon, mit cselekedjen. Azt se érezte, hogy a nő leszáll öléből és Meszessel együtt eltávozik. Nem is Jozskura gondolt, hanem Mártára és ezért nem érezte szükségét, hogy szóljon.

— Nana ... a dolgot nem lehet ám úgy vennünk, kedves Jozsku barátunk! — Szólalt meg végre Vilmos. — Ha te olyan gyerek vagy és nem tudsz különoséget tenni egy ilyen nő és egy tisztességes lány között, akkor maradj otthon és ki se dugd az orrod az anyád szoknyája alól! Tudod: az ilyesmiért, amit most mondtál, bárki más még meg is pofozhatna. Fogalomzavarban szenvedsz, fiacskám. Hiszen nekem is van babám, de csak nem gondolod, hogy azzal is lehet ilyen dolgokat csinálni, mint ezzel a nővel?'

— Te szenvedsz fogalomzavarban, nem én. Nem arról van szó. Te nem érted meg a tényeket. Te nem tudod, milyen becsületes, igaz és őszinte fiúnak mutatja magát Gyuszi Márta előtt. Én nem tudom megmondom nektek, én megfigyeltem őket...

— Hogy jösz te ahhoz? — Kiáltotta Gyuszi gyors felrebbenéssel, mint akinek egy mentő gondolata támad. — Hogy jösz te ahhoz, hogy minket így megfigyelj?

— Hagyjuk csak, hagyjuk ezt... — Intett neki Vilmos. — Nem erről van most szó. Jozsku azt mondta, hogy aki egy ilyen nővel leáll ölelkezni, hogy az nem becsületes és igaz ember, hogy az vétkezik az ellen a tisztességes lány ellen, akit épen szeret...

Pali Karcsi biztos tekintélyre számító, kissé dorgáló hangon vágott közoe:

— Hát mit gondolsz, majd tisztességes lányokkal fogunk ilyen zugkorcsmákban mulatozni? A tisztességes lány arra való, hogy feleségül vedd, hogy udvarolj neki, de a tisztességes lány testéhez hozzányúlni erkölcstelen merénylet Isten és ember ellen. Hová süllyedne a világ???

, Dezső se állta meg, hogy bele ne szóljon az ő diplomata, szalonképes hangján. Minden szaván megérzett, minden mozdulatán meglátszott, hogy most jött haza Prágából, a nagyvárosoól:

— Te Karcsi még nagyobb észnek látszol, mint Jozsku. Aztán mit gondolsz, te vén kópé, hogy az a tisztességes lány már nem is ember? . .. Hogy talán az a tisztességes lány, különösen itt nálunk, eldugva a világtól, ha nincs hozománya, olyan nagyon örül annak, hogy őrá egy fiú se néz, csak aki épen házasodni akar?... El van hibázva az egész élet, jobban mondva az egész társadalom ...

— Csak t© ne beszélj még jobban félre. Azért mert te. ott Prágában mindenféle zöldeket bevettél, azt hiszed, mi is kaphatók vagyunk rá? — Erélyes-