Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Manga János: Népi hangszereink
A hosszanti furulya itt is leginkább bodzafából készül, melyet erre a célra már jóelőre kifúrnak és kiszárítanak. A játszólyukakat tüzes vassal sütik ki. Mikor már mind a hat lyukat kisütik, akkor következik a hangolás, amely a lyukak bővítésével történik. A kész furulyát gyakran olajozzák, aminek kettős célja van: először, hogy szép sárga színt kapjon, másodszor pedig hogy a hangja kellemes, lágy legyen. ötlyukú furulyát mindössze egyet találtam Ipolyfödémesen, melynek hangolása az ógörög skálára emlékeztet. Az itteni magyar furulyákkal lokonvonásokat tüntetnek fel a szlovákok és a bukovinai huzulok furulyái is. A ruténeknél még gyakori az egy méter hosszú ötlyukú furulya, amely nálunk már kiveszett. A szlovenszkói furulyások közül Vaskó József 63 éves ógyallai tehénpásztornak van legszebben faragott furulyája és mondhatnám, művészettel tudja azt kezelni. Nemcsak az ismert és ismeretlen népdalokat, hanem a kurucköltészet és a XVIII.-ik század cigányvirtuózainak dallamait is tökéletes precizitással és bámulatos technikával játsza. Játékát gramofónlemezre is felvettem, melyet a pozsonyi rádió magyar műsora keretében ez év március 1-én mutattam be. (A hanglemez a komáromi Jókai múzeum tulajdona). Furulyája bodzafából készült és a hossza 52 cm. Hangterjedelme két oktáva és ezenkívül egy nagy tere. A hangszer legmélyebb hangja es a legmagasabb pedig g2. Ideje volna, hogy valamelyik szlovenszkói magyar kultúrtestület összegyűjtse és megmentse a pusztulástól ezeket a népi hangszereket, amelyek nemcsak népzenei, hanem népművészeti szempontból is nagy értéket képviselnek. Most még lehetséges volna, de néhány esztendő múlva már késő lesz. A haránt- és hosszanturulyából fejlődött ki a duda, vagy tömlősíp. Ez is, mint elődei, már a pusztulásé. Szlovenszkó területén mindössze csak néhány magyar dudás van. A szlovák vidékeken, különösen Besztercebánya vidékén még elég gyakori. A duda évszázadokon, vagy talán évezredeken keresztül a furulyából fejlődött ki, azáltal, hogy a furulya ajaksípját nádból, illetve bodzafából készült felcsapó nyelvvel helyettesítették. Kis Ázsiában, sőt Dalmáciában is láthatunk még felcsapó nádnyelvvel ellátott kettősfurulyákat. A kettősfurulyáknál két egyforma dimenziójú síp van összekötve, melynek már az az óriási előnye, hogy egyszerre két hangot szólaltat meg. Később ehhez a két hanghoz még egy harmadik, a basszus, vagy bordó csatlakozott Hogy ez a fejlődési fokozat hol és mikor játszódott le, azt már nem lehet megállapítani. Egy bizonyos, hogy keleten. A duda Európába Ázsiából került, görög-római közvetítéssel. Eleinte csak Dél-Európában, később északon és nyugaton is megjelenik. Hogy a magyarok a dudát előbbi tartózkodási helyükről hozták-e magukkal új hazájukba, vagy pedig az itt élő szláv népektől vették át, azt már nem lehet megállapítani. Valószínű, hogy a magyarok már ázsiai hazájukban is ismerték. Az ásatások arról tanúskodnak, hogy a cseremiszek Krisztus után a Vll.-ik században má' ismerték. Melníkov leírása szerint a morvavidék tűzáldozatáinál az égő nyírfák mellett egy pár dudás is térdel, akik az áldozati énekeket dudaszóval kisérik. A XV. és XVII.-ik századból írásbeli adataink is vannak a duda használatára vonatkozólag. Eszterházy Pál nádor 1656.-iki énekeskönyvében a hegedű — duda együttest említi. A duda később kiszorult a zenekarokból és a népi
