Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Reményi József: Puritán lelkiismeret

— Elhiszem, elhiszem — mondta a tanár — de az ok? A változás érielme? Úgy emlékszem, maga ahhoz az aranyifjúsághoz tartozott, amely az önzés anarchiáját hangoztatta. Mi történt?

— Apám a Wall-street zuhatag idején börtönbe került.

— Tudom.

— Vagyonunk elveszett.

— Sejtettem.

— New Yorkban egy biztosítási irodában írnoknak alkalmaztak s az élet céltalan lett.

— Mert nem volt építő természetű világnézete.

—> Valószínűleg.

— Kedves Frost, miért kell nekem harapófogóval kihúznom magából a szavakat? Hátha segíthetek magán.

— Csak én segíthetek magán, tanár uram. Én elvezethetem Istenhez.

— Hátha megtaláltam a magam Istenét.

— Ez pogány önteltség.

— Köszönöm a kritikát. De magáról van szó. Hogy oldotta meg problémáját?

— Apám visszaélt az emberek bizalmával. Apám csalt, hogy bennünket mindennel elláthasson. Apám templomba járt, de a templom nem volt benne. Apám lelkiismeretlenül élt, s én lettem az ő végzetének is a lelkiismerete. Ha az emberekkel türelmesek vagyunk, akkor türelmetlenek leszünk Istennel szemben.

— Ez a maga erkölcse?

— Erkölcsöm és metafizikám.

— Boldog?

— Nyugodt vagyok.

— Mit vár az élettől?

— örökkévalóságot.

— Ez is cél — jegyezte meg a tana. .,emi kaihedrai oktatási szándékkal. — Montaigne kételkedett, s mégis vallotta, hogy az örökkévalóságot is keresni kell.

— Én megtaláltam — mondta Frost önérzettel.

— Huszonhárom éves korában?

— Az érettség időtlen.

— Igen, az érettség — mondta a tanár, s megszűnt kérdéseket intézni volt tanítványához. Inkább úgy szemlélte, mint egy különös valóságot, mint az ember irracionális hiúságának megszemélyesítőjét. Huszonháromesztendős és komor. A szomszéd asztalnál olaszok hadonásztak. Dramatizálták a jelentéktelent, komédiává torzították a jelentékenyt. Kacagó hangok bukfenceztek a füstös levegőben. A tanár megfigyelte, hogy Frost miként rágta a salátát. Szinte erkölcsi dühhel. Mintha ez a saláta is az élvezet jelképe lett volna s fogai moralitásával megbosszulta az élvezet kisértését. A tanár szivarra gyújtott s önmagában megelégedett annak a megállapításával, hogy a józan élet tagadása is anarchiára vezethet.