Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Szombathy Viktor: Európai utazás

a száguldás megkavarta a töltés homokját. A por az arcába csapódott, kénytelen volt nagyiniehezen hanyattfordulni, hogy meg. ne vakítsa akkorára, amikor majd kinyithatja a szemét napvilágnál.

A váltók elfogytak a kerekek elől, szabadon s fék nélkül gurultak, zuhogtak, csattogtak és csengtek a kerekek, igen, néha csengett, mint az érctányér s a láncok, a vasrudalk, a csövek s a tengelyek zörögtek, csörögtek, rázódtak, ütődtek.

Jól kapaszkodott Néha váltók futottak alája, ekkor állomáson rohant a vonat, nagyritkán megállt a zörgő, fekete, sötét mindemé g s ilyenkor egy kicsit kinyujtózott, de nagyon óvatosan, mert a vonat váratlanul elindult s rövidesen vágtatni kezdett.

Ügy érezte, megsüketült. A füle zúgott, később szédülni kezdett, aztán nem hallott semmit, kitartóan kapaszkodott a rudakba.

Hajnal felé a rohanás lassabb lett, a vonat hegyre kapaszkodott föl, zihált s küszködött, s másfél óra hosszat kint zuhogott az eső. A kerekek sarat csaptak föl rá s egy helyütt végigifröccséntett a víz.

így lett reggel. Hűvös széllel indult, aztán árnyék vetődött a sínek közé, először csak halványan, később egyre erősebben vált el az árnyék a napsütötte részektől s dél felé, amikor valahol hosszabban álldogáltak, pokoli hőség ölelgette a kimelegedett, felforrósodott tengelyen.

Az egyik pihenőnél a narancsot óvatosan meghámozta, de csak a másik állomáson tudta meglenni, a csokoládé viszont elolvadt a zsebében. Kegyetlenül éhezett. Néha szédülés lepte meg, a gyomra összeszorult s azt hitte, rögtön lezuhan a rudakró!.

Aztán, rengeteg váltón robogtak ismét, hidakon és újból váltókon, sokkal többön, mint Varsóban volt s ebből gondolta, nagy városba érkeztek. Megálltak, később a kocsit lekapcsolták s lassan vontatni kezdték kifelé a pályaudvarról. Sötét, magános sínpárra dobták ki. Később újra a kocsiért jött egy fürge kis mozdony s most hosszasan kapcsoltak egymáshoz egy egész kocsisort.

Kocsija a középre került. Idegen jelszavakat hallott, értelmüket alig tudta, ám a nagy csendben valaki kihajolt a fölötte lévő ablakon s németül kérdezett valamit. Ezt megértette.

— Félóráig, — felelt vissza a hangnak egy másik hang.

Lassan bogozta ki magát a rudak, láncok, csövek s tengelyek Ikiözü'.. Először a fejét duga ki óvatosan, aztán, hogy nem hallott semmi zajt, nem látott embert, kimászott a kerekek közül. A kocsisor külső vonalon állott, új gőzösre s új útiakra várt, pihent az egész s a pályaudvar csarnokának fényei idáig mosolyogtak.

Megállott egy oszlop mellett, árnyékban. Hosszan s odaadóan nyújtózkodott, először karját, majd a lábát egyenesítgette s járni próbált. A füle zúgott, a Ikerékcsattogást hallotta most is. Kezei feketék voltok, alkalmasint az arca is olyan. A váltóőrház mellett vékony csövön át folydogiált a víz. Odasettenkedett, ívott először hosszan, aztán megmosta magát.

Visszalépkedett a kocsisorhoz. Az egyik ablakot most lehúzták s valaki kidobott egy csomagot hirtelen. Lába elé esett. Felvette az összegyűrt papirost s óvatosan bontotta szét. Egy diarab kenyér volt benne, maradék kolbásszal. A kenyér nagyobb volt s száraz, a kolbász kicsinyke, vége-danab. Mohón kapta be s újra vizet ivott rá.