Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Szombathy Viktor: Európai utazás

No itt azután nincs mit szabdalni —

Erről is harsog a halottének: Uram, adj néki csendes pihenést, Adj mennyországot fáradt-szegénynek.

A megtöretett, vézna asszonynak Elfogyott már a könnyűje — jaja — Megeredt a bús, ősi esőzés: Nagy Ferencéket Isten siratja . ..

ELBOCSÁTOTTJAINK

Egyik szemében már őrület ködük, A másik megkér: írjak mindig róluk, Talán az újság megnyit zord szíveket — Egyik szemében már őrület ködük.

A harmadikon rongy, cafat ruha,

A negyedikbe hálni jár a lélek, Az ötödik sír: Kegyelemkenyéren Istenem, meddig gyötörsz és próbálsz még?

Olyan hálásak egy-egy testvérszóért, Húnyó remény hajt sok kihagyó szivet — Mind elvesztené vádoló értelmét, Ha magyarságuk szírtje megingana.

SZOM'BATHY VIKTOR:

EURÓPAI UTAZÁS

Perronjegyet váltott és lassan, kényelmesem sétált a hatalmas üveg-csannolk alá. Kezét zsebrevágta, mint aki régen látott ismerőst vár, még fütyürészett is, aztán egy pádon lepihent. Kinyújtotta láibá't s megnézte: cipője elég erős-e még. A cipő bíztatóan nyikorgott. Gondosan próbálta a kesztyűit, kétszer is lehúzta s megvizsgálta rajtuk a varrást. A kesztyű nem volt új, mul>t héten találta egy kocsmaasztailon, ellenben erősnek tetszett. Vihartál lónak.

Senki sem nézett rá. Később felállott, gondosan végigsimított öltözetén. Vékony nyári ruháját egybeszabott kabátnadrág! födte: bokájánál szorosra gombolta a nyiiliást, nyakán biztosítótűvel szorította gallérjához a, kabátot. Sapkáját jó erősen a homlokába húzta, megtapogatta fülét, tarkóját s egy pil Hántást vetett az önműködő csokoládészekréiny homályos tükrébe. Nem lelt semmi kifogásolnivalót.

— A római gyors... — kérdezte egy nagyhasú portástól.

A portás hangja szürke volt, mint a márciusi hóié:

—1 Külső jobb, kettes.

Fölösleges volt megkérdeznie, három napon keresztül tanulmá