Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Kritika - Brogyányi Kálmán: Szabó Gyula bemutatkozása

legjobb része szokott lenni — nem jó vélemény alakult ki bennünk a „megjelenő" könyvről. Első sorban: semmiféle metodika nyomait nem találjuk meg benne. Se szerkezete, se határozott alapgondolata nincs a tanulmánynak. Másodsorban kevés helyen találkozunk az író egyéni megállapításaival, leginkább csak ott, ahol tartalmat mond el. Másutt nem jár a saját lábán, hanem az Eötvös irodalmat kivonatolja. Pl. Magyarorszg 1514-ben 16 soros elemezésénél lehetetlen a kis Pintér II. kötetépek 174. lapjára nem emlékezni, Szerb Anal irodalomtörténetére és másokra. Harmadszor: amit a magyar történet sok száz oldalon elszórva mond el, a szerző megcsinálja haton. Különös az, hogy a hat oldalon hét külföldi író hatását állapítja meg Eötvös munkáin.

A dolgozat stílusa kezdetleges és magyartalan. A bevezetésben pl. ez a mondat van: „Ö bizonyíték arra, hogy a romanticizmus és liberalizmus nemhogy kizárják, hanem éppen jól kiegészítik egymást és egyesülésükből széles eszmealapon felépített: irodalmi, társadalmi és politikai világnézet válhat, amely az élét minden megnyilvánulását át tudja fogni." „Ez a megállapodott tematika igen gyorsan vesz hatalmat az írón." (3. I)

Jellemzéseiből is idézünk: „Prózai műveiben a stílűsa igen egyéni. Mindén eszközzel igyekszik témája hatásosságát emelni és az olvasóban az író érzéseit felkelteni." Komoly irodalmi dolgozattól mélyebb értékű jellemzősorokat várunk.

Nem tudjuk, milyen nyelven jelenik meg ez a könyv. Magyarul azonban alig. Őszintén megvallva annak sem örülnénk, ha szlovákul jelenne meg, mert naiv megállapításaival, vegyes ítéleteivel csak ártana Eötvös Józsefnek.

SZÁZ SÁNDOR

SZABÓ GYULA BEMUTATKOZÁSA.

A rozsnyói Művészeti Egyesületben állított ki Szabó Gyula fiatal losonci festő. Itt mindjárt az elöljáróban újra le kell számolnunk az esetleg nevéhez tapadó őstehetség romantikával. El kell utasítanunk a vele kapcsolatban felmerülő szentimentális legendákat is, amelyek olyan szívhez szólóan mesélik el, hogy édesapja szobafestő és mázoló műhelyében a sok gond és nélkülözés mellett hogyan fejlődött ki Szabó Gyula.

Egy komoly és nagytehetségű művész jelentkezett kiállításával. Mindegy, hogy mi előzte meg e jelentkezést. A művészet szuverén méltóságát nem szabad ilyesmivel befolyásolnunk. Szabó Gyula tehetsége sem szőrül ilyen mankóra. A művészettörténészek majd feljegyzik és megállapítják élettörténetét. Most elsősorban a művészete érdekeljen bennünket.

Ha a kereső művészt példával kellene illusztrálnom, Szabó Gyulát állítanám most olvasóim szeme elé. Minden eredmény, mindaz amit tud, amit ismer külön-külön harcot és megismerést jelentett számára. így jutott egyre mélyebbre a művészet birodalmában. Az autodidaktizmusnak ez a fajtája: a komoly tehetséggel párosult hivatástudat küzdelme az anyag, a kifejezés lehetőségeinek megismeréséért tiszteletet parancsol.

Szabó Gyula piktúrájában még sok az idegen elem. Különösen Rudnap hatása élénk. Az impresszionizmusban talált egyéniségének legjobban megfelelő területre. Szinte képről-képre követhető fejlődése. Egyre tisztultabbá és egyre természetesebbé válik festői előadása. Tájképekben a legkiforrottabb. Nagyszerű megjelenítő erővel tudja a kép számára lényegeset kiragadni és képpé formálni. Nagyméretű őszi tájképének hapgulatossága bizonyítja ezt leginkább. Olyan kevés a tárgybeli mondanivalója ezen a tájon, olyan egyszerű és szürke a valóságban ez az őszi kertalja. Szabó Gyula palettájáról mégis mennyi gazdagsággal és hangulatbeli részletességgel kel életre.

Nem lenne teljes beszámolóm, ha elhallgatnám Szabó gyönge oldalait. Alakos kompozícióin kiötlik a rajz fogyatékossága. Itt még tanúlnia kell, sokat rajzolnia és nyitott szemmel figyelnie az életet, bár szélesen ömlő festőisége a színek művészévé fogja avatni, a kép rajzbelisége nem fogja nagyon csábítani, ezt már most látni puha, szinte érzékien omló színrakásából.

Szabó Gyulával a szlovenszkói magyar festőművészet egy komoly fiatal tehetséggel gazdagodott. Megint szaporodott a magyar alkotók száma Szlovenszkón. Most Szabó Gyulán a sor, vállalja-e ezt a sorsot?

BROGYÁNYI KÁLMÁN