Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál
A városi iktató lépett be a szobába. Kopogás nélkül és a kezében egy aktacsomót tartott. Csinos, fekete bajuszos fiatalember, ráhunyorított Sutayra, mintha azt mondaná, hogy látod, én ide kopogás nélkül bejöhetek. — Kire szignáljam ezt a csomót, főbíró úr?... mert ahogy látom... A főbíró nem hagyta, hogy végig mondja a mondatot, kivette a kezéből az iratokat, bepillantott. — Szignálja csak a fordítónak, Lökösy úr, ő majd megmondja, hogy kihez menjen tovább. Lökösy kuncogott egyet, mosolygás terült széjjel az arcán. A főbíró ránézett és ő is mosolygott. — Minek örül, Lökösy úr? — Annak kérem, hogy Pista bácsi megint milyen dühös lesz, ha meglátja, hogy mennyit kell neki lefordítania. A főbíró legyintett. — Ne féltse maga Pistát, ő csak a velejét szedi ki az aktának és csak a velőt fordítja ... nem kell őt félteni ... no, de most már szedje magát, mert sok a dolgom és Sutay bácsival se végeztem még. Ez az utolsó szó Sutaynak szólt, hogy fogja rövidre a hátralevő mondókáját. Ahogy az iktató eltűnt az ajtó nyílásán, Sutay nagyot sóhajtott. — Nem részletezem a dolgot, mert látom, sok dolga van a főbíró úrnak, csak annyit mondok még, hogy tavaly nyáron egy segédet kellett elbocsájtanom, tél beállta előtt a másodikat is. A tavaszt az inasommal ketten vártuk, de munka még kettőnek való is alig akadt. A főbíró arca leplezetlenül vált keserűvé, Istenem, gondolta, ha az a sok baj és keserűség, ami itt kitárul a>z én szobámban, ha ez mind az én segítségemre várna ... — És most mit lehetne tenni? Ezt csak azért kérdezte, hogy elejét vegye a további panaszömlésnek és rávezesse Sutayt a tárgyra. Sutay rövid karját maga mellé lendítette, öt újját csomóba szedte, úgy magyarázott. — Kérem, éppen erről van szó, hogy mit lehetne tenni? ... én már tudom, hogy mit lehetne tenni. A főbíró bíztatta. — No mit, Sutay bácsi? — Hát azt kérem, hogy megvan a városnak az a Ligetje. . hiszen tudja, főbíró úr, hogy milyen elhagyatott hely itt a város belterületén . .. hát én arra gondoltam, hogy azt az épületet ott a Ligetben szép rendbehozatnám, kicsinosítanám és azt csinálnék bele, ami volt is benne valamikor. A főbíró ébredő érdeklődéssel nézett az öreg asztalosra. — Mi volt benne? Fiatal ember volt a főbíró, nem is a város szülötte, hanem csak ide vetődött és úgy lett főbíró, hogy igen alkalmas ember volt a főbíróságra. A város régi dolgait nem igen ismerhette. Sutay szemében a nagy tervek lángja lobbant ki. — Vendéglő, kérem, főbíró úr... vendéglőt... A főbíró csettentett a nyelvével. — Ejnye, ez nem is rossz gondolat, Sutay bácsi... Sutay most már felélénkült, hiszen láttái, hogy a terve nem is talál olyan nagy ellenkezésre, mint ahogy számította. — Bizony vendéglőt, főbíró úr... szépen rendbe hoznám az épületet...
