Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Szalatnai Rezső: Kosztolányi Dezső

tolnának. Kosztolányi Dezső egymaga többet fordított francia, német, angol, olasz nyelvű alkotásokból magyarra, mint amennyi egy műfordító számára emberéletnyi penzum lehetséges. S minden fordítása, még a divat rendelése szerint csinált is1, tökéletes és kifejező. Néha úgy tűnik fel, egész írásművészete a nyelvi lehetőségek, a kifejezési alkalmak fakasztotta eredmény. A szó imagia, mint egy mágikus lenyűgöző varázslat, megfogja s alkotásira készteti. Olvassuk eí például Ilona című költeményét, ahol az Ilona névben rejlő szó-alkalmak hozzák létre a hódító eszme-társulásokat. Kazinczyhiez hasonlíthatnék bizonyos szempontból Kosztolányit, Kazinczyhez, a „fentebb stílus" nagy teremtőjéhez, az első tudatos magyar stílusújítóhoz. Kosztolányi Dezső is ilyen nagy stílusépítő volt. A Nyugat nagy nemzedékének sokszor ellentétes irányban elágazó, de mindig a kifejezés teljessége után iramodó stílusgyakorlatát Kosztolányi konzerválta és törvényesítette, igaz, Ikiesé konzervatív szemmel. Az Ady-féle sajátos magyarságé érzelmi stílus iránt nem volt érzéke. De egész stílus-törvényesítése és nyelvészkedése nem más, mint írói; eljárásának és magyar szellemi voltának elméleti igazolása. A magyar nyelvi exisztencia azonos a magyar történeti létezéssel; nyelvélményeink sorsélmnyeihk is egyúttal. E2 az az erő, mely magyarrá tette Kosztolányit is, magyarrá tesz mindenkit, aki e nyelv völgyeibe ereszkedik le Európa indogermán gerinceiről

Kemény irodalmi nevelő volt, mértéke természetesen magas és tiszta. Körültekintünk s úgy érezzük most is, a toliunk mögött áll. Áthúzunk egy szót, egy gyönge mondatot, s tudjuk, ő húzta át, a mester. Itt SzlovensZkón sohasem járt közöttünk, mint Móricz Zsigmond, Szabó Dezső vagy Kassák Lajos, azzal a személyesen jövő szellemi varázzsal Mégis rendkívüli hatással volt reánk. Alig esett szó eddig erről, most meg kell! vallani. Irodalmi életiünket az új magyar Irodalom hatása hozta létre, Ady költészete és a Nyugat irodalma. Ady hatása világosan látható irodalmunk egész magatartásán, haladó és nyílt lelkiismeretű gyakorlatán. Kosztolányi hatása nem látható ennyire, de kitapintható. Kosztolányi költészete természetszerűleg nem vett részt pl. a csehszlovákiai magyar kisebbségi élétben immár történeti jelentőségű generációs harcban. Ellenkezőleg, Kosztolányit akkor, a szélső baloldalról, csak elrettentő példáiként emlegették előttünk, mint a gerinctelen, ide-oda támolygó világnézetű író esetét.

Akkor ugyanis, tíz esztendővel ezelőtt, a világnézeti biztonság és a kerek, szép, forradalmi törvényességi volt legfontosabb dolog az irodalomban. De magánhasználatra, a műhelyben már akkor is Kosztolányi' Dezső a mesterünk volt. Egyszer, talán nyolc évvel ezelőtt, meg is hívtuk őt Pozsonyba. Hívtuk a költőt, jöjjön ide, egy előadóturnéra, mint előtte és utána mások is. Emlékszem, megtámadták akkor Kosztolányi Dezsőt, szlovák lapban, magyarok, cudarúl, meg nem bocsáthatván néki ama epés újságjegyzetét a forradalomutáni pesti lapokban. Lelkiismereti parancs volt számomra, kiállni akkor Kosztolányi mellett, s megvédeni az írót a lényegtelen vád miatt. Hisz egy költő lényegszerinti arcát, mondottam akkor, a művei adják, azért a személyről szóló pletykák, csiklandó és búsító hírek nem fontosak. A szlovensZkói magyar fiatal nemzedéknek egyébként sok csonkaságia mellett akkoriban