Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Rády Elemér: A válságba jutott marxizmus

minden más fölösleges. És ennek az indokolatlan, beteges gőgnek ellenére az orosz a legszolgaibb, a legalázatosabb nép ma. Egy „hant i s b o I d; o g s á gi b a n é I — írja Gide, — amelyet három tényező alapoz meg: a remény, a gyerekes hit és a tudatlan« á g."

Ez a tudatlanság az, amelyre minden épül. Szabadság, munkásuralom — (illúzió. Az egész szovjethatalomból nem maradt egyéb, mint egy félelmetes barbár katonai hatalom, egy harcra doppingolt, ililiuziókba ringatott nép. Az orosz ember gyermekes arcára rávésték a butaság öntudatának jegyét. Az összes igazságkereső kommunista intellektuel a valóság meglátása után undorral fordul el ettől a barbár kísérlettől. Panait Istrati, Céline, Dorgelés, Citrine, Gide — jelzik ennek a visszakanyarodásnaík az útját.

Ezt a sötét kritikát, amelyet Gide könyvében találunk, -lényegében minden Szovjetoroszországot járt író megírta. Ezekből bontakozik ki az új s z o v j e t n y á r s p o I g á r lelki rajza. Butaság és gőg, szellemi üresség, megmerevedett életszemlélet, beletörődés a körülményekbe: ez jellemzi az új orosz embert. Lelhet ezzel új és szebb világot alkotni, lelhet ezzel világforradalomról beszélni?

Megértem a marxista intellektuelek vergődését, amelyen most mennek keresztül. Érzik, hogy a Szovjet ma már csupán egy hatalmi érdek kerete és, Sztálin és köre nagy világmegváltó álmok helyett a t é n y ll e gi e s hatalom megőrzésére t ö r e ik s z i k. Bent nyárspolgárokra van szüksége s a forradalmárokat jobban szereti határon kiviül látni. Az európai bolsevisták érzik, hogy egy féktelen imperializmus külpolitikai ágenseivé devalválódtak s a Szovjet többé nem a második haza a számukra.

Sztálin, akit kezdetben csak a hatalom és bosszúvágy hajtott, hogy azokat, akik már Lenin idejében kiigiunyolták, akik, mint Zinovjev, csak kaukázusi majomnak nevezték, akit a vérbosszú titkos vágyától hajtva, az egész „régi gárda" egy új Dzsingiszkhánlhoz méltóan akart tönkretenni — a marxizmus belső csődjéhez vezette az országot. Érezniük kell az európai marxistáknak, hogy az, ami ma a szovjetben folyik, már nem az, amiről ők álmodtak. A sztálini1 düh féktelen hatalomvágyba csapott át s a szovjet ma ismét vajúdások korszakát éli, de ebből a vajúdásból nem a minden proletárok birodalma fog megszületni, ez már Sztálin vagy a legjobb esetben minidén oroszok birodalma lesz s ők akkor már legfeljebb csak az újraéledő nagy orosz álmok eszközei lehetnek.

A kiábrándult szovjetírók sötét kritikáit olvasva, mint utolsó szalmaszálba kapaszkodnak abba, hogy Gide és a többiek a „szocialista eszmények érdekében kifogásolnak" s a szovjet „egy rosszul megválasztott kísérleti telep csupán, de a gondolat tovább él." Naiv és gyermekes kifogás. A nyugdíjibahanyatlott európai szocialista vezérek és intellektuellek hiába akarják lerázni a felelősséget: a gigászi méretű orosz kísérlet a marxizmus televényes talajára épült, a marxizmus belső logikájának érvényesülése volt s a romokba dűlő játékot soha többé nem lehet .Európában újra kezdeni azzal az együgyű indokolással, hogy a moszkvai elvtársak irányt tévesztettek, s mások — lehetőleg ők — majd ügyesebben alkalmazzák Marx mester tanait a világ proletárjainak tartós összefogására és a proletárdiktatúra áldásainak biztosítására