Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Rády Elemér: A válságba jutott marxizmus
szerűibib ma Trockij az elegáns szál ónokban, mint a külvárosokban. Ezt az elméleti forradalimiságot jobbam össze lehet egyeztetni a plüssfoteuillel, a tantiemmel és az autoweékenddel, mint Sztálin vad és vérengző fanatizmusát. A t rock ista pörök véres fináléja is csak ezekben a marxista körökben rendítette meg Sztálin népszerűségét. A szociáldemokráciára, sztálinizmusra és trockizmusra bomlott marxiismusbam tehát Sztalinék jelentették egyediül a tömegeket mozgató erőt. A világiforradalom ágensei Moszkva járszalagján jártak, a moszkvai komintern nevében történt a földalatti szervezés és Sztálin birodalmában folyt a nagy marxista emberformáló kísérlet s a pjetiletkák országára1 tekintettek sóvárogva munkások és intellektuelek. A szociáidemokrácia és a trockijizmus letértek a tiszta marxismus útjáról, a szociáldemokrácia nyárspolgárságba merevedett, a trockizmus pedig egy féktelen gyűlölet eszközévé szűkült. Sztálin Jelentette egyediül a gyakorlattá vált t e ór iá t, jelentette a marxizmus útját a kibontakozás felé. De csak jelentette! Most egyszerre Szovjetoroszország egykori rajongói között egyre többen vannak, akik keserűre biggyesztett ajakkal, csalódottan térnek haza Sztálin bírod almából, iPanait Istrati híres leleplezései már régen feledésbe menték, a nagy vihar, amelyet könyve kiváltott, elült s a hosszú csönd után most újból íróik és tudósok kérnek szót, hogy rámutassanak az orosz kísérlet csődjére. Ezekből az újabb leleplezésekből tudjuk meg, hogy a szovjetrendszer teljes bomlása már 1933Jban megkezdődött. Sztálin vaskezekkel végrehajtotta a szabad parasztbirtokok koillektiiválását és tízmillió kisbirtokost bekényszerített a kommunista gazdálkodásba, vagy Szibériába küldte. Az elkeseredett parasztság szabotálta a rendszert, millió számra ölte le állatait, csak annyit vetett, hogy önmagát eltartsa, s mikor ez kiderült, megjelentek Kaganovics Mózes büntető osztagai, az utolsó szem gabonát is elrekvirálták, többszázezer kulakot kényszermunkára hajtottak s a falvakban kitört az éhínség. A legkülönbözőbb forrásokból jött hírek milliókban adják meg az éhenpusztult parasztok számát. A feltámadó lázadásokat a folytonosan növékvő propaganda hullámaival hűsítették, de ez a propaganda sem tudta elrejteni a nyomorúságot. Ekkor jött az új alkotmánytervezet, mint utolsó szemkápráztató akció, Glid e, Cél iné és Dorgel é s, a három szovjetbarát francia író csaknem egyidőben megjelent tanulmánya számtalan adattal támasztja alá a Szovjet nyomorúságáról elterjedt híreket, és cáfolja meg a szovjetpropaganda Potemkin-adatait. C i t r i n e, az angol szakszervezeti kongresszus főtitkára pedig 1935-ben tett utazásáról irt beszámolójában rajzolja meg a szovjet lakosságának mérhetetlen nyomorát s megállapítja, hogy az államszocializmusról teljesen a magángazdálkodás elveire tértek át. Szándékosan hivatkozom olyan nevekre, amelyekről elfogultságot nem tételezhetünk fel. Valamennyilen az orosz Szovjet híveinek tartották magukat, éveken keresztül agitáltak, írtak és szónokoltak mellette és — hogy csak egyet említsünk — Giide-dél például egy egész nemzedék lépett a marxizmus útjára.
