Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Neubauer Pál: Hubay Jenő

tartozik és meg kell elégednünk Hubay operairodalma helyének pon­tosabb meghatározásával. A nyolcvanas évékben még ragaszkodtak az EfkeHféle pátoszhoz egyrészt, másrészt a wagineri deklamádióhoz, mint ezt Oscar Bie a ,;Die Oper" című kitűnő könyvében kifejti. Szerinte a „Bánk bán" után alig mutatkozott fejlődési lehetőségi a magyar eper a zenében, mert ritmus és folklóré egyaránt ki volt merülve, azaz Erkel ennek a két mozzanat­nak tovább nem fejleszthető mértékét adta. Nos hát, Hubay már a Cre­­monai hegedűs című operájával az új és — mondhatjuk bátran, — a modern magyar romantikát teremti megi és úgy tűnik fel a magyar operairodalom eddig nem éppen ragyogó egén, mint az üstökös, amely nem törődik azzal, hogy megzavarja a zenei csillagászok számí­tásait és néhány bolygó pályáját más irányba tereli, hanem rákénysze­ríti az égbolt báimulóit, hogy hódoljanak meg egy zenei zseni üstökös­szérűén szabálytalan, de éppen ezért új törvényszerűségeket teremtő megnyilatkozása előtt. Igen, a Cremonai hegedűs^sel Hubay visszaránt­ja ia zenei romantikát az örvény széléről! A romantikus zene teljesen eltávolodott volt a való élettől és ez minden művészet veszte: Hubay értett hozzá, hogy olyan romantikus zenét alkosson, amely reális volt, mint a való élet és mégis telve meg­váltó, a való élet minden bajától megváltó romantikával. Minden leírt sora az életet, az igaz, meg nem hamisított életet szolgálja; zenéjének ereje, leleménye, a dallambőség, a ritmus és a vonalvezetés, az egész új zenei berendezés ennek a négy és szent célnak a szolgálatában áll. Ez a lírai belsőség azután az élet drámai iskolájában megedződve felfokozódik a Karenin Anna és az Álarc drámai fortisszimójáig. Hubay zseniálisan intuiciós módszere az operakomponálásnál talán legjobban a „Karenin Anna" partitúrájából tűnik ki, mert ez a szöveg az ízig^vérig magyar zeneszerzőt nehéz feladat elé állította. Ezért áll­jon itt egy vázlat, amely ezt a módszert próbálja demonstrálni. Hubay zenéje egyrészt drámai aláfestése a megrázó történetnek, másrészt ezen magasan túlemelkedve szélesen hömpölygő zenékart reveiéi. Bár a cselekmény gazdag és sokrétű, Hubay nem ragadtatta el magát és nem tért el a dráma lényegétől, amelyet zeneileg maradék­talanul kifejezett. Még a háború előtt írta ezt az operáját, amikor Stra­­v'insZkij pogány csatakiáltásai vagy Skrjabin kivárt akkordjai még nem voltak ismeretesek és ennek ellenére az opera frissen és erőteljesen hat, mert a zenekarban s szólórészekben benne él a nagy invenció és a mé l ősz bősége, amely Hubay kompozici óit jellemzi. Részben etnográfiai zenét komponált, amit az orosz miliő megkö­vetelt (úgy miint Bizet a Carmenben), részben teljesen modern opera­zenét, amelyben a jelleméket zenei eszközökkel kifejező „motívum" rendkívül hatásos alkalmazást nyer. Mindent egybevéve pedig olyan színpadi muzsikát, amely magával ragad. A vezérmotivumok közt a legbensőségesebb és legkifejezőbb a szerelmi téma, amelynek széles és meleg ikantilénája azonnal megfog­ja a hallgatót. A másik motívum, amely szaggatott ritmusával felkorbá­csolja az idegeket, a törpe muzsik motívuma, Anna látomásának a dé­mona, az, amely a szerencsétlen asszony ön gyük o ss á gána k a pillana­tában is felhangzik s szinte a kották közt ott kisértetieskedik az egész

Next

/
Thumbnails
Contents