Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám - Muhoray Elemér: Medgyessy Ferenc
MUHORAY ELEMÉR: MEDGYESSY FERENC Ha választ akarunk kappi és adni arra a sajnos csak nemrég felvetett kérdésre, hogy kialakulhat-e olyan sajátosan magyar művészkultúra, amely a ma már mindinkább megmutatkozó magyar elvi és formai eredmények kifejlesztésével az egyetemes értelmű müvészkultúra szintjéig emelkedhet, — előbb tisztáznunk kell a kérdést lényegében érintő fogalmakat. Ezek a fogalmak a magyar alkotás és a magyar művészet. Magyar alkotás, magyar művészet. — Hai ezeket a fogalmakat a szó szoros értelmében fogjuk fel, arra a megállapításra jutunk, hogy ezek a fogalmak valódi jelentésükben még nem is nyertek polgárjogot. (Persze annál ipkább élnek ezek a fogalmak, mint szavak, csakhogy így más a jelentésük is.) Ma már a mindinkább fejlődő magyarság-tudat nyomán e fogalmak körüli kérdések nagymértékben tisztázódnak, s így hovatovább köztudattá válik, hogy az eddigi kiemelkedőbb magyar alkotások is egy-két kivétellel nem a magyar szellemiség, hanem az általános kultúra magyarországi eredményei. Azok a művek pedig, amelyek éppen csak megütik az alaposan leszállított általános művészi színvonalat, nagyrészt felületes magyarkodások. (De magyarosodó iparművészeiünk és iparunk is közel kilencven százalékban teljesen téves elméletek és művészietlen szándékok következményeképpen alaposan meghamisít minden magyar forma-, vonal- és színeredményt, amit pedig népművészetünk minden ellenszolgáltatás nélkül és végtelen bőséggel ad rendelkezésükre.) így részben érthető, hogy kultúránk jelenlegi tényezői kevés kivétellel a sajátos magyar művészetkultúra kialakulásának a lehetőségét is eleve tagadják. Ellenük szól, hogy túlságosan felületesek és hogy a nálunk túlzottan pártfogolt és ugyancsak felületes elfogadást élvező általános jellegű művészetkultúra hosszú évszázadok alatt sem termelt egyetemes szempontból teljesen hiánytalan értéket. Mellettünk szól viszont, hogy a magyar „felszabadulás" első évtizedei a képzőművészet, de főként a zene területén már olyan eredményeket hoztak, melyek nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kultúra számára is bizonyítottan eredményes előrejutást jelentenek. A felvetett kérdésre legelsősorban alkotóművészeinktől kérünk választ, de természetesen szívesein adunk helyet minden olyen irányú érdemleges megnyilatkozásnak. ★ Medgyessy Ferencet műtermében kerestük fel. Ebben az ötszögletű műteremben annyi a fény, mint kívül. De annyi lehet itt a szürkület is, a reggel, a dél, és az este is. Megható szoros kapcsolat ez a természet rendjével. Egy asztalon agyag van. Szaga valami a teremtés illatából. A formázó asztalon „kinagyolt" lóalak áll, de már megmutatkozik rajta az alkotás jegye, — a lélek. Itt születik a művészet, — gondolom ebben a csöndben, amit ránkparancsol a közvetlen élmény. Medgyessy Ferenc érdekes utakon visz bennünket mindig távolabb, a szobrászművészet történelmében. Közben nézegetem a kisebb, nagyobb szobrokat s ezek pillanatról-pillanatra többet mutatnak magukból. Majd egy egységes képben sugározzák felém a művészt. Valami egészen magasrendű összhang van itt. Előbbi megállapításomat újra fogalmazom: A művészet a művészben születik és benne érik a megvalósulásig, mint a természet és az ember Istenben. A műteremben válik valósággá, a művésztől kap életet, a művészből kap lelket Medgyessy Ferenc most feleleveníti diákéveit. Egy darab kis-történelmet élünk át. A nyolcvanas évek, a cívis kereteket feszegető kálvinista Róma. S mi végig kisérjük a debreceni kisdiákot azon az utón, mely őt a szobrászművészet legnagyobbjai közé vitte. Alig lehet felmérni ezt az utat. Menpyi, szinte láthatatlan mélységű sülye-
