Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Ónody Zoltán: Prof. Dr. Sig. Freud

foghatóbb a hatása a világirodalomra. Hatás nélkül csaik elvont tudomány lenne és nem valódi élet és emberismeret.

Az irodalomra való hatással kapcsolatban megemlítem, hogy Freud lélekkutató lámpása derített fényt arra a megismerésre, hogy a művész és az idegbeteg lelki felépítettségükben majdnem azonosaik. A művész éppúgy, mint az idegbeteg, a ki-nem-elégítő valóságból viszszavonúlt a képzelet világába, azonban — ellentétben az idegbeteg,gel — érti a módját hogyan kell onnan visszatalálni. Teremtményei — a műalkotások — tudattalan vágyainak képzeletbeli kielégülései épp úgy mint az álmok.

Ezek után lépjünk be a lélekelemzés hatalmas épületébe, melynek alapjait Freud zsenialitása teremtette meg, s amely személyével oly szorosan összefügg. Mindjárt a belépésnél tisztázzuk a tudatalatti fogalmát. Nem tudatos. Hogyan? Lehetséges az, hogy valakiben gondolaték keletkezzenek és fejlődjenek, elhatározások érlelődjenek, vágyak szülessenek anélkül, hogy ő tudna róluk?

Igen! Lehetséges.

Sokan kétkedve fogadták és fogadják ezt az állítást ma is, mert az egyetemi tanulmányok arra szoktatták a hallgatókat, hogy mindent lássanak: a fizikai és chémiai órák kísérleteit, az anatómiai bonctermékben az ember legeldugottabb és legkisebb belső szervét, látják magát a beteget, a kórokozó bacillust elkülönítve, de tudatalattit még' nem boncoltak. Pedig van és hozzáférhető a tudatalatti is. A tudat tartalmazza mindazokat a lelki elemeiket, amelyékről tudomásunk van. Ezenkívül létezik lelkűnknek egy olyan területe is, amelynek tartalmáról nem tudunk és csak kivételes alkalmakkor értesülünk róla. Az a számtalan benyomás, amely bennünket születésünk pillanatától kezdve ér, nem röppen ki agyunkból nyomtalanul, miután ottan tudatossá vált, hanem emlékek alakjában ott fel raktározódik. Az emlékek idővel elhalványodnak, elmosódnak, vagy pedig mintegy erőszakkal kirekednek tudatunkból és lesüllyednék a tudatalatti homályba. Különösen az emlékekkel történik ez, amelyek kínosak, kellemetlenek.

'Nos, hogy ezzel is tisztában legyünk, a tudatalattival foglalkozó lélektani irányzat — a freudizmus.

Ha egyes lelki elemek lesüllyedtek a tudat küszöbe alá, akkor úgy nevezett gátlások őrködnek afelett, hogy ne merülhessenek többé fel onnan. A gátlásoknak az összességét cenzúrának nevezzük. A tudatalattit azonban nem szabad úgy elképzelni, mintha halott tespedés uralkodna benne, ellenekzőleg olyan, mint a tenger, melyet hol félelmes viharok korbácsolnak, (hol csak enyhén fodrozódik, de soha sincs nyugalomban. A benne elfojtott lelki elemek, hol többé, hol kevésbé ostromolják a tudat kapuit és néha sikerül is keresztültörniök: vagy akikor, mikor a háborgásuk ellenállhatatlanná vált, vagy amikor a gátlások valamilyen oknál fogva meggyengültek. Viszont éppen ilyen alkalmakkor szerezünk tudomást arról, hogy van tudatalatti élet és ezen alkalmak legijellegzetesebbike az álom. Az álomképek ugyanis gyakran nem egyebek, mint a tudatalatti lelki elemek, amelyeket az alvás ideje alatt meggyöngült cenzúra nem tud többé viszszatartahi, úgy, hogy azok megjelennek előttünk; igaz ugyan, hogy