Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál

kell megérkezniük, béreljenek a városban szobát, mert a Béluska eddigi szobája, amely most megürült, szűk lenne két embernek. Sutayné nem szólt semmit, de Béluska és Sutay helyeselt és így a Ligettől nem messze, egy csöndes kis uccában béreltek délután szobát. Eliz befűtötte a kályhát benne, jó meleget csinált, az ágyneműt is megvizsgálta és az volt a szándéka, hogy este ő fogja fogadni a lányokat, de ezt a szándékát mégis megváltoztatta és így Sutay vezette el a lányokat a szobájukhoz.

Megint csak szombat este volt, az új programos bemutatkozásra és Sutayné nem tudta megállni, hogy be ne kukucskáljon éjjel a kisterem nyitott ajtaján.

Sovány, vörös nő volt a cekkes, nem olyan, mint Maca, nem olyan egészséges és nem olyan paraszti, széles szájában kicsit sárgásán villogtak elő a fogak, vörös hajhulláma búján borította el fehér nyakát és Sutayné hirtelen fájdalmas élesen látta a szegény elmenesztett Maca eltévedt és elfecsérelt anyaságát. Maga is megijedt, amikor arra a különös godolatra ébredt, hogy jobb lett volna Macát megtartani örökös cekkesnek.

A programos kicsit szelídebb volt, de rajta, meg vastagon fehérlett a rákent púder és énekelt is. A hangja rekedt volt és férfias, ezzel szemben milyen üde és kedves volt reggel Eliizi, amikor azt kérdezte tőle, hogy mit segítsen neki.

Másnap reggel be se várta, hogy kijöjjön Eliz a szobájából, ő nyitott be hozzájuk.

— Felkeltetek már?

Eliz már felöltözött, a tegnapi pettyes ruha volt megint rajta, de Béluska még lustán és ernyedten nyújtózkodott az ágyban.

— EliiZi, hozd be a kávémat, itt iszom meg az ágyban.

Dölyfös és parancsoló volt a Béluska hangja, mert gyönge volt ő és csekélyke képességei voltak ahhoz, hogy valamit elérjen, de öntudata rendellenesre duzzadt azonnal, mihelyt valamit elért.

Eliz engedelmesen ment az anyósával a konyhába, csészét vett le a polcról és beleöntötte a feketekávét. Már a tejet kezdte merni, mikor rászólt Sutayné.

— Béluska szűrve issza a kávét... és három kockával, nem kettővel.

Eliz szűrőért ment és még egy kockát dobott a kávéba, a magáét is elkészítette és bevitte a szobájukba. Azután visszament a konyhába.

— Mit segítsek? ...

Azt akarta még mondani, hogy anyus, vagy anyú, vagy mama, de megijedt a szótól Várt. Sutayné a kamra felé indult.

— Jó lesz, ha meghámozod a krumplit.

A cselédlány is bent volt a konyhában, rendesen az szokta a krumplit hámozni, de Sutayné úgy érezte, hogy fokonként szabad csak közel eresztenie magához a menyét, vagyis a legalacsonyabb munkát szabad csak egyelőre tábíznia.

Eliz szemét egy picinykét elfutotta a jóérzés könnye, és másfél óra hoszszat hámozta a krumplit, egyre viduló lélekkel.

A többi azután észrevétlenül növekedett, így történhetett meg azután, hogy amikor egyszer az öreg Seresné, aki néha tojást hozott a faluból Sutaynénak eladni, meglátta Elizt a konyhában, összecsapta a kezét, úgy fordult Sutayné felé.