Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Baráth László: Politikamentes kisebbségi kulturélet

bán, hogy ez az állapot sem ideális, csak nagyon kezdeti, átmeneti fokozatot jelenthet.

Mert nem jelenti egyúttal a kulturális rétegeződés eltüntetését, ami a mai viszonyok között egyenlő lenne a politikai egység kívánalmával. Ez ma keresztülvihetetlen, nem vezetne tehát eredményre a kultúrális egység megteremtésére irányuló törekvés sem, mely ezt a célt a kultúrális élet depolitizálásával akarná megteremteni.

Éies elhatárolást kell azonban tennünk a szorosabb értelemben vett kultúrpolitika és a kultúrális tartalom között. Nézetem szerint a kultúrpolitika mai feladata a kultúrális tartalom számára megfelelő kereteket és életlehetőséget teremteni, minden elő és utószándék nélkül. Ha tehát a politikai pártokat kultúrális működésükben az a szempont fogja vezetni, hogy a kisebbségi magyar kultúrának megfelelő kereteket és életlehetőségeket teremtsenek, — és tovább nem mennek, akkor meg van a lehetősége egy politikamentes kultúrális tartalomnak, amly már megközelítené az ideális kultúra fogalmát.

A keretek megteremtésénél pedig az együttműködés lehetősége adva van. Itt az ellenzéki pártoknak le kell mondaniuk a pár excellence ellenzéki álláspontról és a magyar kultúra iránti szeretetüknek a legreálisabb és élesen meghatárolt kultúrpolitikai működéssel kell kifejezést adniok. Az ú. n. aktivista pártok pedig kultúrpolitikai működésűkkel kapcsolatban támaszkodjanak a kisebbségi magyarság tényleges kultúrszükségleteinek felismerésére, még akkor is, ha ez zavarólag hat politikai céljaiknak elérésében. És egyik fél sem menjen tovább az életlehetőségek biztosításán. A kivívott keretekben fejlődő kultúra többé nem lehet politikai kérdés.

Ezzel némileg összefügg az a sokat vitatott kérdés, hogy exponált politikus részt vehet-e a kultúrális életben vagy sem. Erre nagy általánosságban nem tudnék választ adni. Nézetem szerint a kérdés ugrópontja a személyenkénti megítélés. Mert ha az illető politikusnak csak politikai lényege van, és kultúrális lényege ennek alárendelt, vagy egyáltalában nincsen, akkor kultúrális működésében is politikai lényegét adja, ami nem kívánatos. Ha ellenben kultúrális lényege annyira önálló, hogy politikai szereplése azt egyáltalában nem befolyásolhatja, teljesen lényegtelen kérdés, hogy a politikai életben egyáltalában játszik-e szerepet és milyet.

Korántsem tekinthetjük azonban a fejlődés legtökéletesebb fokának, hogy a politikai csoportok mintegy úriember-egyezményt kötve biztosítják a kultúrális kereteket és lehetőségeket, mely keretekben teljesn politikamentes magyar kultúrái fejlődik. Nem pedig azért, mert ez az egyezmény igen könnyen felborulhat. De ettől a helyzettől már nincsen messze az igazi és megkívánt kultúrális helyzet.

Mert ha a kisebbségi magyar kultúrának meg lesz a fejlődési lehetősége, annak vonalát a politika egyik oldalról sem fogja megzavarni, akkor rövidesen oly erőteljessé válik, hogy a mesterséges kereteket magától lerombolja és megteremti a maga erős, egészséges és egyéges keretét. Ezt a folyamatot elősegíteni, minden magyarnak kötelessége.

Az ilyen értelemben politikamentes és független kultúrális élet vonalát és tartalmát kár előre félteni. Ha kultúránk szabadon és egészségesen fog fejlődni, úgy sem adhat mást, mint az itteni magyarság lényegét. Tehát megmarad magyarnak, de keresni fogja a szociális igazságot. Ezt pedig megakadályozni nem lehet.