Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám - Sebesi Ernő: Hattyudal
belekarolt Telekánba és kivitte a, nézőtérről a dohányzóba, hogy a botrányt elkerülje. A szomszéd tisztában volt a helyzettel, hogy valami őrülttel van dolga. — Igazad vap — mondta Telekén —, elhalasztóm holnapra. — Miről van szó? — kérdezte óvatosan a fiatalember, mert biztosra vette, hogy türelemmel inkább kerülhető el a botrány. — Értsen meg uram _ hadonászott előtte Telekén Kamilló, — meg akarom mutatni, hogy mennyivel jobb vagyok, mint ez a tálján. Ez mind csak reklám, trükk és blöff... — Igen — mondta a fiatalember, mert nem mert vele ellenkezni, közben dühöngött magában, hogy a nagy kettőst nem tudja élvezni emiatt a bolond miatt. — Hát ez is hang? Nézze, elárulok önnek valamit... — és közben furcsán nézte a fiatalember. — Mondja, miért növeszt olyan magas homlokot? — Mit akart elárulni? — menekült a fiatalember Telekánnak egy esetleges újabb és ehhez hasonló furcsa kérdése elől. — Hát tessék figyelni. Holnap a Toscában le fogok innen énekelni. Ez valami egészen új, ugyebár? — A legújabb _ biztosította őt a fiatalember. — Le fogok énekelni és ez lesz az én hattyúdalom. Aztán eltűnök. — És ha leszerződtetik? — kérdezte a fiatalember minden meggyőződés nélkül. — Visszautasítom! Fütyülök rájuk! Ezzel lerántotta a fiatalembert a pamlagra. A dohányzó személyzete most már gyanúsam nézett a két férfira. A fiatalembernek roppant kényes volt a helyzete, de nem tudott szabadulni Telekántól, aki még csak most jött bele a svungba. — Jöjjön el holnap kedves barátom, mindjárt a képáriánál megérzi, hogy mit tudok, hogy ki vagyok én, ezért nem is mutatkoztam be, maga se tegve, nem fontos. Hai akarja, olaszul énekelek, hogy az a tálján még jobban meg legyen lepve, tudja, most is megcsinálhattam volna, mert a Rigoletto hercege is fekszik nekem, de a Tosca az igazi, tudja, nincs ma megfelelő atmoszféra, az igazgató sincs itt, holnap, mint hallom, telt ház lesz, lássa, a publikum mindig rábízza magát a vak ösztönre, már ma is megérezte, csak nem tudja, hol éri a meglepetés. Egész Pest lesz itt és szétviszi a híremet, olyan érzéki lesz a hangom, hogy aznap este legalább száz házasságtöréssel több lesz Pesten, mint máskor, aztán . .. aztán . .. Elhallgatott. A fiatalember néma csodálkozásával bíztatta tovább. — Aztán . .. mit gondol, mi következik? — Szenzáció lesz ... — Eltűnők! És nézte a hatást a fiatalember szemében. — Hogy miért? — pattant fel helyéről, pedig a fiatalember nem is volt kiváncsi semmire, csak szabadulni szeretett volna tőle. — Hát csak azért, — mondta ő már nem is e világra való hangon, _ engem más szerződés vár, ahol nincs intrika, meg blöff, meg reklám, ahol csak egy kritikus van, tudja-e, ki az? — Az Isten? — kockáztatta meg a fiatalember. — Ez az! — és ráütött a fiatalember vállára. Még egy pillanatig titokzatosan nézte, felülről, fölényesen, aztán megelégedetten és köszönés nélkül távozott. * Egy órával később egy külvárosi söntésbe lépett be. Egy pörköltet rendelt. Utóbbi időben megtagadta vegetáriánus elveit, de mikor már ott párolgóit előtte a bronzos löttyben úszó pár húscafat, lerendelte. Az italostól pilseni sort kért. — Burián is ezt itta — gondolta. — Ez jó lesz! Az egyik sarokban egy vörös abrosszal terített asztalon egy régi, kopott gramofon produkálta magát. Most egy Caruso-lemezt indítottak el
