Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál
Velős úr felé, azután elindult és unottan riszálta át pompásan épített hatalmas testét a szoba térségén. Ahogy Velőshöz ért, jobb kezével kényelmesre igazította a Velős térdeit, balkezével átölelte a férfit és hanyag nyugalommal ült az ölébe — Szomjas vagyok, apukám ... Felszisszent a közönség és a szemek az Eliz táncáról a Maca elnyúló testére rebbentek. Velős pedig roppant zavarában nagyot ütött lapos tenyerével a lány feszülő combjára. — Ha szomjas vagy, igyál... És bort rendelt, palackosat. Hangosan szólt Velős úr, és a szobában egyszerre felengedett az érzelmek elfojtott, félszegre száradt hulláma. Eliz után már három asztaltól is kinyúltak a kezek, amikor tánca végeztével helyére indult, de Eliz pajzánul a kezekre ütött. — Majd a műsor végén, várjatok, gyerekek... A gyerekek pedig vártak türelemmel, az öreg banki könyvelő is bort rendelt, hogy erejét növelje, és túl a szegletasztalnál az adótiszt zenét kívánt, hogy énekelhessen. Eliz második tánca után lassan már eltűntek az asztalok zárt egységei, közelebb húzódtak az emberek egymáshoz, több programmot már nem is kívántak, ellenben Elizt Lökösy úr kapta el és ő ültette az ölébe. Az öreg könyvelő ekkorra már végzett a félliterrel, nehéz basszushangján kiáltott Lökösy felé. — Öcsém, ez nem igazság, egy asztalhoz kettő, a többinél egy se. Velős úr riadtan markolt bele Macába, mintha félne, hogy valaki elveszi tőle, de Eliz átérezte a helyzetet és fürgén lebbent ki a Lökösy kezei közül az öreg könyvelő ölébe. — Itt vagyok, kis öreg, én itt mindenkié vagyok... Béluska éppen konyakot vitt tálcán, pohárban, és a> pohár lefordult a padlóra. Háromkor volt záróra, Sutay boldog vigyorgással tűrte zsebre a temérdek pénzt, de néha világosan azt érezte, hogy ő most nyíltan és szemérmetlenül lopkodja össze ezeket a bankókat. De azért csak tömte és néha már úgy is volt, hogy a ceruzája is félrefogott Ilyenkor komótosan nyálazta a ceruza hegyét és a homlokán is összeráncolta a bőrt. Maca Velős úrral ment el, rövid hajnali sétára, Eliz pedig a végén megint csak Lökösyhez került vissza. Együtt mentek el ők is. Béluska utánuk nézett és riadtan futott az apjához. — Apuka ... ezt nem szabad. Sutay komoly volt és szakmabéli. — A cekkesnek igen . .. így mondta Braun úr. — És a programosnak? — Ha a kedve tartja ... Béluska lehajtott fejjel nyugodott bele, de a szobája ablakában virrasztva vártai a lányok hazatérését. Amikor megjötek, ő is pihenni tért. Másnap még sok vendég volt, de harmadnap hétfő lett és éjszakára már csak Velős úr maradt Lökösyvel, a szegletasztalnál pedig az öreg könyvelő üldögélt. A zongora szólt, Eliz eltáncolta a programját, most néhány új táncot is bemutatott, de fáradtan és kedvetlenül Éjfél felé Lökösy csalta, hogy menjenek sétálni, de Eliz a fejét rázta. — Majd máskor.
