Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám - Morvay Gyula: Egy ember érkezett
Nincsen kenyér, nincsen czizma s fájdalmunkra tűzet szór a rangos ember gőgös izima már nem is méltat minket szóra: inkább egyet köp a hóra ... Életünk egy kínos álom szegénységiünk szennyes paciján s imbolygónk e barna lápon a végső nyomor süppedt alján: kopogunk koporsónk falán ... Ónszin párákban jár a nap, alszik dermedten a világ a lélek tükre vak fényt kap s ha csoda nem jön, szép niaípvilág meghalsz Igazság: szép virág... MORVAY GYULA: EGY EMBER ÉRKEZETT Mindjárt az állomás mellett mély pocsolya terült el. Bugás nádszálak hajlongtak benne és, 'iszalagos felületére hiába ragyogtak a csillagok: vaksi fény csapódott szikrázó szemükbe. A kanyarnál most tűnt el a vonat. Hat-hét bátyus asszony, két-lhárom vastaglkabátú ember szállt le. Vásárról, piacról jöttek. A vasutas bevitte a vonatjelzőt, meggyújtotta a lámpát és várta a másik vonatot. A vásút másik felén kaszált sarjú illatát lehetett érezni. Egészen ősz eleje volt: minden magábahúzódott egy percre. Későbben ebből lesz a fagyos merevség. Az utasok előresiettek, egy fiatalember azonban lassabban lépett sárga táskájával. Az utasokat nézte, hogy merre mennek, ő is ment utánuk. Mindjárt a patak mellett volt egy vendéglő. Talán holnapig itt alhatna, azután majd bemegy a faluba. ■Be is lépett a kocsmába. Az ajtó fölé szegezett csikócsengő idegesen hánykolódott, a kilincs nehezen csiukódótt. Kétszer is be akarta csukni az ajtót, de nem lehetett. Idegen ember. A helybeli nem csukja be, úgy hagyja. Aki kijön a kocsmából, nem sokat törődik az ajtóval. A hosszú helyiségben pálinka- és hagymaszag csapott feléje. Az ismert falusi söntések lécei mögül őszhajú kocsmáros jött eléje. Kék kötény meggyfaszárú pipa, rezes orr, ezerszínű kocsmároshang. — Jó estét. — Jó estét így dél felé. Mert még nincs este. Errefelé tizenegykor lesz este.
