Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám - Ölvedi János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza
népi rétegek felé kell irányulnia, ezeknek felemelését, kulturális nevelésé’., gazdasági megvédését kell céloznia. De a parasztság kvantitatív túlsúlyából még egy további tétel is következik. A parasztság lehet az egyetlen hinterland, ahonnan az erejétvesztett, elernyedt, megrokkant és számbelileg megfogyatkozott középrétegek az utánpótlást várhatják. Épen ezért’ egész kisebbségi életrendszerünk úgy építendő ki, hogy a parasztság soraiból történő egészséges kiválasztódás, tehát a népi erők átömlesztése a kisebbségi organizmusba: mielőbb megtörténhessék. A szlovenszkói magyar parasztságról nehéz, szinte lehetetlen egységes társadalmi képet adni. Oka ennek főleg az, hogy a magyar parasztság társadalmi formáit, osztálykarakterét az új uralom politikai változásai szeszélyesen alakították át. Elsősorban a mezőgazdasági termelés átváltására kell itt gondolnunk, mely a forradalmi nemzetgyűlés által megszavazott földreformtörvény és annak radikális végrehajtása következtében jelentkezett szlovenszkói vonatkozásban. Hogy e radikális földreformnak tisztán politikai és nemzeti céljai voltak: ez ma már nem szorul bizonyításra. A Szlovenszkón sokkal nagyobb arányok között végrehajtott telepítési) akció szintén a földreform nacionalizáló és politikai értelme mellett tesz tanúságot. Ma már tisztán látjuk a földreform gazdasági és szociológiai eredményét is, ami egyrészt az eddig nagybirtokon dolgozó nincstelen rétegek ijesztő proletarizálódását, másrészt kisbirtokos parasztságunk nagymérvű eladósodását mutatja. Machnyík Andor d r., Csallóközzel foglalkozó kiváló munkája a komoly statisztikák tükrében mutatja be a csallóközi magyar parasztság gazdasági és szociális sülyedését, a mezőgazdasági kisüzemeknek visszafejlődését, vagy pusztulását: a földmívelő magyarság fokozatos proletarizálódását. A földreform tehát — politikai, imperialisztikus céljain kívüli — a magyar agrármunkásság szélesvonalú szegényedését hozta magával. Szociológiai tekintetben csak annyi változás következett be, hogy az eddigi feudális függést, az ennél sokkal súlyosabb és elviselhetetlenebb financiális függés váltotta fel, amivel kapcsolatban megindult a széles proletarizálódás folyamata. Tévedés tehát azt hinni, hogy a szlovenszkói magyar parasztság zöme manapság az „ön\álló? gazdák közül kerül ki. A jogi önállóságnak a banktól való függés az ára, mely — tekintetbevéve bankéletünk kimondottan politikai célok szolgálatába való beállítását — előreláthatólag a proletarizálódás felé viszi falun éiő laósságupknak jelenleg még „önálló" rétegeit is. A szlovenszkói magyar parasztságot ma, az előbb említett „független" exisztenciák és a több mint 110.000 lelket számláló nincstelen agrárproletárok alkotják. Élete és sorsa főleg ez utóbbiaknak kétségbeejtő és reménytelen. Ez a munka és kenyér nélkül lézengő tömeg ma saját szerencséjére és sorsára van bízva. Jövője — nemzeti szempontból — alig lehet kétséges. Nagyjában a volt nagybirtokokon helyezkednek el, az új cseh és morva kolóniák kereszttűzében, ahol anyagi elesettségükben a tervszerű asszimilációval alig tudnak majd megküzdeni. Soraikat minden politikai irány megprédálja, kisebbségi életünknek minden bizonnyal ők legkitagadottabb mostohagyermekei. Jelentős részük a proletarizálódás következményeképen a városi centrumok felé húzódik és ott szívódnak fel és tűnnek el a nagy kepyérhajszában. De kisebbségi életünknek ép így súlyos és megoldatlan pontja a magyar munkásság problémája. A munkáskérdésnek érthetetlen elhanyagolása — igaz — nem terheli kizárólag kisebbségi életünk lelkiismeretét: e mentalitást,