Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-02-01 / 2. szám - Rádió - V. S.: A pozsonyi rádió januári magyar műsora
RÁDIÓ A POZSONYI RÁDIÓ JANUÁRI MAGYAR MŰSORA. Többen érdeklődtek azirányban, hogy miért nem foglalkozunk az utóbbi időben a pozsonyi rádió heti kultúraktualításaival. Feltűnt hallgatásunk annál is inkább, mert a rádió-szemle kezdeti idejében a jegyzetek jó részét ennek a bírálata foglalta le. És feltették a kérdést: vájjon az aktualitások olyan jók-e, hogy nincs kifogásolni való bennük? Ez irányú hallgatásunk okát már régebben jeleztük, a félreértések elkerülése végeit azonban most aláhúzva megismételjük A heti aktualitásokat a múltban sem helyeseltük és most sem _januárban sem — helyeseljük. A felolvasott anyag háromnegyed részének rendesen semmi köze sincs kultúrához és így a napi kultúrműsorhoz sem. A hátramaradt negyedrész pedig stílusgyakorlat, tele pántlikákkal és sztereotip bombasztokkal. Az ilyen sívár „szellemi" beszámolót nem érdemes számon tartani, kár a papirosért. Ezért mindaddig, amíg az aktualitások gyakorlatát meg nem változtatja a rádió, nem írunk róla, hallgatásunk azonban nem helyeslés, hanem egyszer és mindenkorra bejelentett negligálás. Januári műsori beszámolónkat „elismeréssel" kezdjük és hogy ne gondolja a rádlió, hogy nem jó szándékkal kommentáljuk munkáját, azzal is fejezzük be. Az elismerés első sorban — — most mindig — a zenének szól, azzal a különbséggel, hogy a zenekari hangversenyekről hónapról-hónapra elejtett megjegyzéseinket most nem kell megismételni. Az egyetlen zenekari előadás és műsora bizonyára nagy tetszéssel találkozott a hallgatóságnál. Ugyanez a véleményünk a kamarazenéről is. E kettő mellett nem domborodott ki annyira aiz „örökös" zongorázás. Magyar Ilonka hangversenye egyik nívós száma volt nemcsak a zenei, hanem az általános műsornak is. A nehéz zenét kezdi háttérbe szorítani a könnyű, amely az előző időben meglehetősen elhanyagolt része volt a pozsonyi rádió magyar műsorának. Ezt az „előretörést" azonban nem tartjuk műscrtechnikai hibának, tekintve, hogy a legtöbbször szórakoztatók és elvégre farsangról volt szó. Legfeljebb csak a cigányzene mellőzése nem mondható szerencsésnek, néha, műsorközben jobban megfelelne a jazzmuzsikánál. A könnyű műsor meglepetései voltak a magyar nóták. Az újak mellett Ujházy Nusi szerepelt újból, aki a pozsonyi rádió egyedüli népszerű nótaénekese. Januári száma azonban nem mondható sikerültnek; sem az előadás, sem a műsorösszeállítás. Ez természetesen nem vonatkozik Matuska Jánosra, kísérőjére, aki a zongorával néha pótolni tudja a cigányzene illúzióját. Mondani sem kell, hogy a kifogások felsorolásánál megint az előadásokról van szó. Nem csekély spleen kellett például ahhoz, hogy K. Bródy Lily előadását a családi otthonról végig hallgassuk, vagy Titus Dezsőét, a család szerepéről. Ezek azonban csak szemek az erőszakolt előadások láncolatából. Báthori Emil előadása a falusi cserkészetről csupa színes pántlika volt, Peé~ ry Ady-előadása szófuttatás. Mi szeretjük Adyt és azt, ha kultuszával foglalkoznak, azonban neveségesnek tartjuk az erőlködést, amit a rádió az ilyen előadások tartásának jogcíméért folytat. A Járási Közművelődési Szövetség abbahagyta már általunk is kifogásolt előadásait és Mintafalut mutat be vasárnaponként. Az ötlet nem új, nem ők találták fel, azonban örülünk annak, hogy bevezették. Régóta hangoztattuk, hogy a Szövetségnek első sorban ilyen előadásokat kell adnia. Most azonban némi aggályaink vannak. Nőm tudjuk, hogy az összeállítók mennyire falupedagógusok és mennyire ismerik a falut. Az első előadásba pl. több hiba csúszott be. A minta falu udvarán a kutya helyett kakas kukorékol, a falu középületeinek a beosztása nem jó stb. Praktikus szempontból meg kell még jegyeznünk, hogy semmi értelme sincs azt mondatni a mintafalu gazdájával, hogy vízvezetékük van. Mert néhány század eltelik még, mire az bevonul a faluba. Helyette sokkal hasznosabb lenne beszélni a jó kútról, elhelyezéséről, az ívóvíz könnyű tisztításáról stb. A jó előadások közül Svatkó Pálét emeljük ki. Ritka üdeséget jelentett a száraz és erőszakolt előadások közepette. Kár, hogy Ungváry Ferenc úgy olvasta fel, mint egy szerelmes novellát. V. S.
