Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-02-01 / 2. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: A szlovenszkói magyar népművészeti kutatás és annak jelentősége a kisebbségi életben
vezése szintén idő előtt széthullott. Közülök főként Nemesszeghy Jenő neve vált ismertté, de hogy mit gyűjtött s mit végzett, arról ismét nincs tudomásom. Tudományos és teljesen szakszerű alapokra fektetett népművészeti kutató, gyűjtő és feldolgozó munka tervét terjesztettem végül a Masaryk-Akadémia szakosztálya elé, ahol e tervet elfogiadták s annak keresztülvitelére, illetve az első részletmunka megkezdésére fedezetet is kaptam, alig juthattam azonban tovább a kutató és gyűjtő munkánál, mert a feladat sokkal nagyobb, semhogy azt kenyérkereseti egyéb munka mellett, itt-ott lopott szabad időben eredményesen el lehessen végezni. Az elgondolások azonban, melyeket az Akadémiához benyújtott elaboratumban kifejtettem, tárgyalásra érdemes alapját képezhetnék ma is egy országszerte komolyan megszervezendő munkának. A legújabb eredmények közül említsük még meg azt, hogy az utóbb igen szép sikereket felmutató Gyöngyösbokréta-mozgalmak is sokat feltártak népművészetünk elhanyagolt értékeiből, — továbbá: hogy a SZMKE is programmjába vette a népművészeti kutatást s egyik éppen ez ősszel megindított belső mozgalma „Ismerjük meg egymást" címmel, dr. Sziklay Ferenc vezetésére bízva, a népművészeti kutatás és megismertetés irányában is tesz lépéseket. II. A népművészeti kutatás jelen őségé kisebbségi életünkben. 1. A népművészet faji jelleghordozó. Éppoly közvetlen megnyilatkozása a fajnak, mint a dal, tánc, zene, irodalom, maga a nyelv. A népművészet tuiajdonképen az anyagok nyelve s mint ilyennek felkutatása, fenntartása és megőrzése nyelvi önállóságunk megőrzésével egy jelentőségű feladat. Amint nyelvünk védelmével védjük fajunk fennmaradását, ezt a benső védelmet a felületek védelmének kell kiegészítenie. (A népművészet anyaggal, formákkal, színekkel dolgozik, azért nevezem felületi védelemnek.) A páncél valaha fegyverek ellen védett. A ruha ma is: hideg ellen. A népművészet, mint a fajnak felületekre vetített önképe: az elidegenedés, benső átalakulás ellen. Más az a magyar, aki régi népi szépségeit szereti s őrzi és más az, aki ezeket már semmibeveszi. E két milyenséggel más lelkiség jár s az egyik lelkiség fajmegtartó, a másik idegen hatásoknak megnyitott s azoktól veszélyeztetett, felszívható lelkiség. Ez a dolog nagy jelentősége a kisebbségi vonatkozásban. A kisebbség eo ipso ki van téve a felszívás, áthasonítás veszedelmének. Ezzel szemben sokra hivatott a faj felületi, külső megnyilvánulásainak védelme, ismerete, kutatása, megtartása. 2. Kisebbségi népművészeti kutatásunknak gazdasági és szociá- I i s jelentősége is van, mert a népművészet forrásainak megtisztításával és felbuzogtatásával, azoknak a kisebbségi közéletbe beárasztásával egész falvakon, néprétegeken segíthetnénk, csak kellő szervezettségre és rendszeres munkára volna szükség. Számon kellene tartanunk minden olyan falut, melynek érdemes és tiszta népművészete van, minden olyan mívest is, aki elszórtan bár, de tiszta népi értékeket produkál s annak, amit e falvak és egyesek produkálnak, sajtóval reklámot, valamii szövetkezeti alapú szervezéssel biztos piacot kellene adnunk s alkotásaikat úgy kellene forgalomba hoznunk, hogy azok necsak vitrin-csecsebecsék legyenek, vagy üres szobadíszek, hanem a magyar élet természetes velejárói. — Múlt nyáron Somogybán meglátogattam Buzsákot, ahol a fél falu asszony s leánynépe jellegzetes kézimunkáiból él, egész tervszerűséggel dolgoznak székesfővárosi nagy cé
