Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Kritika - Szalatnai Rezső: Ortutai Gyula - Buday György: Nyíri és rétközi parasztmesék

ménye. Ortutay szabatosan kifejti a modern etnológia felfogását a meséről is. A mese nem mese, hanem élettények elmondása. Minden parasztkultúrában, a magyarban is, a mese a népi valóságvilágnak egyik szerves része, melynek hitelességét csorbítatlannak érzi a civilizáció durvább behatolásától eltakart vidék fia. Amit mi közönségesen baconénak csúfolunk, nem más, mint a sokágú népi hiedelemvilág egy része, mely összefügg a nép vallásos világképével, sőt a politikával is. A bevezető tanulmány után közli Ortutay a meséket, számszerint 46-ot. Minden mese népi nyelven íródott, az etnológus nem is kerekíthette ki őket, hanem közli a mesemondónak, a mesefának, többnyire írástudatlan dohányosok, kanászok, koldúsok, gazdák, kanászgyerekek, kondások és szolgalegények nevét és lakóhelyét. A könyv végén ott vannak a mese-származás szempontjából oly fontos jegyzetek, nem annyira egy teljes meseösszehasonlító bibliográfia szempontjából, inkább a dokumentáció miatt. Ortutay közli a mese típusszámokat is, a szakkutató számára oly fontos kulcsot.

Ami e pompás kiállítású könyvet (Kner Izidor gyomai nyomdájában készült) külön is magyar ritkasággá avatja, az a Buday György fametszeteinek kísérő kórusa. Buday György a gyűjteményhez ugyanis negyvenöt szebbnél szebb fametszetet csinált. A fametszetek tökéletesen kifejezik a mesék világát. Ehhez egyébként is ez a fiatal illusztráló művész nagyszerűen ért. Amihez hozzányúl, megelevenedik vésője nyomán, élni kezd s képzeletünkben elfoglalja az elolvasott szöveg helyét. Buday a nyíri mesék lírai hitelét fejezi ki. Arányos és szűkszavú illusztrátor Buday, de annál mélyebben járó. Valami örökkévalóság rajzolódik a lelkűnkbe, ha soká nézzük e fametszeteket. Buday a tiszta grafika formanyelvén beszél. Egyszerű motívumokból indul ki s nem is komplikálódik, nem is ismétlődik többé. Minden képében múlhatatlan balladaszerűség van s a képek formai szempontból is balladikusak, tömörek és összevonok. Holott drámákat és tragédiákat mondanak el. Nem szónokiasan, mint a régebbi fametszők, hanem líraiasan dolgozik ez a művész. Amit mesterkéltségnek, teatralitásnak ncwezünk: hiányzik Buday fametszeteiből. Nyilván Buday expresszionista tradíciója mint az első meghatározó stílus-tudat, mentette meg őt attól, hogy akadémizmusba essen s Dóré utánzói közé álljon. Kategorikusan a lényegre absztrahált grafikai gyakorlat a Budayé; tiszta vonalvezetése, nemes anyag-szeretete, a vonal művésziességének s e művésziesség teljességének és integritásának szigorú hite egészen újfajta látást csihol ki a művészből s újfajta látással veszi hatalmába a művész