Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Váljok Sándor: A magyar kultúra perifériáján

VÁJLOK SÁNDOR:

A MAGYAR KULTÚRA PERIFÉRIÁJÁN

Ha valaki megírná a 18 kisebbségi év szellemi meddőségének történetét és ezzel kapcsolatban statisztikát készítene a gyakoribb frázisokból, nagyon sokszor találkozna azzal a fogalommal, hogy „szellemi gyarmat", „centrális kisebbség, ezzel szemben Erdély..." Öregek és fiatalok egyöntetű lelkesedéssel fedezik fel évröl-évre, mint minden bajnak a forrását, kezdve a kultúrális közömbösségtől az irodalmiság hiányáig. Minden bajt idevezetnek vissza a közírók, aminek következménye az, hogy kultúréletünk kezd csodabogár-számba menni, ahol semmi sem volt és ami lett, az más és azt másként kell nézni, mint a normális viszonyok kultúrjelenségeit.

Tényleg komoly probléma volt ez a jelenség, de csak 18 évvel ezelőtt, a kisebbségi kultúrélet megindulásakor. Azonban mindjárt megjegyezzük azt is, hogy csak akkor lett volna szabad annak lennie és nem még most is. Mert hogy ez megvan, annak szenvedjük összes hátrányait. Ami azt jelenti, hogy a fogalom hangoztatása mögött nagy kultúrpolitikai mulasztások történtek. A „szellemi gyarmat" is arra a sorsra jutott, amire a többi létproblémánk, lerántotta karjaiba a zsurnalisztika és az ankétezés, hogy minden energiát szenvedéllyé lobbantva elhamvasszon. Közszólammá, frázissá alacsonyitotta, amit mindenki meghallgat, sőt léptennyomon használ, de gyakorisága és unalmassága miatt nem vesz komolyan. így történt meg azután az, hogy elmaradt a kultúrális szükségletek kiépítése, a berendezkedés arra, hogy a hiányok minél előbbi eltüntetésével lehetőség nyíljon az irodalmi és tudományos életre, munkálkodásra.

Nem az organizmus megteremtésére, a némi antarchiát jelentő kultúrális berendezkedés létrehozására szolgált a centrális fekvés emlegetése, hanem arra, hogy a meglevő vonalat is lerántsa, más részt, hogy ebben a zavarban, „a kisebbségi kultúr-bozótban" álértékek és álnagyságok kép