Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Szalatnai Rezső: Kis traktátus a hazatérésről

gok is megérnek s am>i elejétől fogva velünk van, megnő és megkomolyodik. Ugyanis az a sajátos érzés száll velünk a valószínűtlenség érzése mellett, hogy minden még ideiglenes, csak vázlat, csak kezdet, hogy a végérvényes szöveget csak később fogjuk megcsinálni, kicsiszolni; ezek a munkák itt ifjúkori lakvarellek csupán. Folyton várjuk, mint egy iibseni hős, mikor indul meg a rendszeres nagy és szerves alkotó munka. Az évek közben elfolynak, mint a víz s mi csak várunk. Minden fölvetett gondolat körül fiatalos széthúzás üt tanyát, végiül behavazza a politika. Hóbuckák között járhatsz ebben az országban boldogtalan olvasó. A hóbuckák alatt álmok és tervek feküsznek magas homlokkal és holtan. Meg kell tanulni, hogy a rendszeres, szerves munka: eszmény és tankönyv. Minden a világon, ami törvény és torony, a szervezetlenségből és rendszertelenségből jött létre. Két ember találkozott, összehajtották fejüket s megcsinálták a tornyot. A két emberről később elnevezték a rendszert meg a stílust. Akárcsak az ókori görögök.

Be van zárva az ablak, lerogyott a redőnye is, a rádió halott, csak aiz óra ketyeg a szívem alaitti, az óra és a szív. Az ember egyedül van az örök szobában. Kihullunk néha a közösség parancs-érzéséből, mint valami burokból. Ilyenkor fáradtan és tömören szemlélődünk s hallgatjuk a iház hangjait. Gyermekem kockákkal játszik, széthullott rózsaleveleket ragasztgat rájuk a másik szoba sarkában s az ajtón át is hallom, német dúdolót mond felettük, németet, mert Pozsonyban mostanában nincs magyar óvoda. Egyébként minden csöndes, meleg van, a könyvek színes arccal, mint egy néprajzi feilvonulás állanak a polcokon, egy

fíkus célirányosan a magasba törekszik, ép most szülte meg lágy zöldeske új levelét, olyan magafelejtően termékeny szegény, mint egy Cigányasszony.

Észrevétlenül hívságos világi dolgok jutnak az eszembe, nevek és aprócska események, melyeket ná-