Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Dr. Hazayné Pápay Margit: Visszatérés

az öreg szülők, komák sógorok élén és kezeit tördelve egyre csak azt mondogatta:

— Janku, Janku, mi lesz velem itthon és a három gyerekkel? Az Úristenre és az összes szentekre kérlek, ha vízhez érsz, írj rögtön, nehogy belefúlj nekem, drága Jankum abba a nagy vízibe! A három gyerek is ott sivalkodott anyjuk szoknyája körül, a legnagyobb öt éves volt. A legkisebb mégi bébi volt. Dehogy bébi, gyerek volt, ezen a tájon csak gyerekek vannak, az is olyan piros pozsgás arcú volt, mint egy frissen szedett málna szem. Bébik csak Amerikában vannak, sápadtak és kényesek, gondolta magában John és tovább merengett a tájon. A Zuzka. De elszokott már a nevétől is, olyan különösen esik most, amikor itt áll már úgyszólván a kapu előtt, hogy milyen is lesz a Zuzka? Formás menyecske volt, amikor elhagyta, tejfehér bőrrel, rőt hajjal és olyan tiszta kék szeme volt, hogy ha Janku belenézett, nyugalom és szeretet áradt abból, hogy is tudta ilyen soká elhagyni?

Az úton sok ember és asszony ment a mezőkre, ott, ahol állt is a földeken, asszonyok szedtek kendervirágot és virgonc gyereksereg lármázott az útszéli árokban, de John Dudics nem látott ismerőst és a régi Jankut sem ismerte fel senki az elegáns úri külsőben, azt hitték a járó-kelők, hogy egy idegen kiránduló lesz, amilyen most sok jár erre felé.

John vissza ült az autóba és be robogtak a faluba. Tizenegy év sok változást hozott a ifalun is, főkép a szalmatetők helyett jobbára eternit került és sok cifrára festett tornácos ház hirdette az amerikai meggazdagodást. Mind emellett John Dudics előtt siralmas és kétségbeejtő volt a falu képe. A Dudicsék portáját is átépítette az asszony, egész csinos ház áll a régi kékre meszelt, szalmatetős házikó helvén, azonban John szíve mégis összeszorul arra a gondolatra, hogy további életét ebben a kis házban kel! majd végig élni.