Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Isépy Nata: Indulás 1/2 6-kor

— Bocsáss meg, Papa, az ember az ilyenekbe be­lekeveredik! Nem is tudom, hogy történt?! Én bridge­­ben is mindig nyerek. — Persze tudom jól, szivem, 35.000 rengeteg pénz! De soha többet! Bizony Isten, Papa, soha többet! Csak még most az egyszer...! Hi­szen tudod, hogy azelőtt sem ... se bakkot, se sment. Ezalatt a barna asszony teljes út'ifelké szükségben újra a garázs-ajtót támogatja. Mellette a kis táska. Pe ­ter Drollingen már majdnem kész van. Az ötórai teáról idehal latszik egy megvadult camioca. Az asszony vé­gigpillant a sétányon. Az egyik pádon a norvég lány búcsúzik a fiújától. Holnap utazik, súlyos gyomorbajá­ból már teljesen kigyógyult. A csontig soványodott leányt vonzza az izmos, Louis Trenker-szerű, kisportolt svájci gyerek. Épp most mondja neki hailk, szentimen­tális hangon: — Látod, a betegségemből kigyógyultam. És mégis betegebben megyek el, mint ahogy idejöttem. A szí­vemet már nem lehet meggyógyítani! — Kedves! — Búgja a fiú. — Fogsz rám gondolni azután is? — Mindig. Nem foglak elfelejteni soha! — fogadko­­zik a férfi és közben a feleségére gondol, aki egy berni bankházban gürcöl. Meg a kis fiúra,. Az autó kész. Péter rohan kezet mosni. Már a másik asszony is ott remeg, izgul, — vörös haja rendetlenül kócolódlik a hetyke kis kalap alatt. Drollingen doktor jön, óvatosan kivezeti az autót az útra. A két asszony beül. A térrészről szőke forgószél nyargal lefele. Lise ­lotte lélekszakadva roskad melléjük a széles ülésre. Péter ránéz: Szó nélkül veszi tudomásul a harmadik utast. Oly mindegy! Csak a vonatot... Becsapja az ajtót. A motor halkan dorombol, mint egy óriás szelíd macska. Az autó nagyot zökkenve nekiiramodik az útnak. A portás a terrasz széléről utá­nuk néz:

Next

/
Thumbnails
Contents