Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Isépy Nata: Indulás 1/2 6-kor

Kérdőn néz rá. Aztán megy tovább feltartóztathatatlanul. Eszébe villan, hogy ezzel a jónövésű fiúval ő már csókolózott eszeveszett, őrült ölelésben. Mikor Is? Tegnap? Egy éve? Egy másik életében? Most nem érez iránta semmit. Levegő. Megy fel a lépcsőn. Egy idegen lépcsőn. Furcsa feljáró, egészen más, mint amin naponta járt. Megmagyarázhatatlan következetességgel egy hattagú szó kaparászik az agyában. Képtelen szabadulni tőle. Fogalma sincs, hol hallotta, vagy olvasta. Úgy morzsolja, ismétli gépiesen, mint egy varázsigét, amitől minden jobb lesz.

— Nabukodonozor

... Nabukodonozor... — Ha egyáltalán bírna gondolkozni, tudná, hogy a zenekari1 menükártyán látta, mint első számot: „Nyitány a „Nabukodonozor" c. operából." De az agya nem engedelmeskedik, különös zűrzavar motollái benne, amin keresztül látja ugyan a dolgokat, de tudatosan felfogni nem képes.

— Meghalt.

— Egy kis szikira szakad ki a melléből és visszapattan, mint a bumeráng, hogy jól fejbevágja. Megáll a folyosón. A lélegzetét is visszatartja. Egy parányi hangot les, talán valami1 ajtó mögül, csak egy cseppnyi nyöszörgést, hogy él! — Rettenetes! Úgy látszik, meg fogok őrülni. — Tovább megy a szobája felé. — Itt várom a hangját? Mikor talán a Lukácsban már... — Nem megy tovább a gondolat, e'nyeli az édeskés zűrzavar a fejében.

A garázsban most új nő jelenik meg. Magas, fiús, Diana-arcú modern nő. Simára lefésült barnahajú, szolid és egészen tisztességes asszony. Emlékeztet Brigitte Helimre, ahogy ott áll dermedt nyugalommal az ajtóihoz támaszkodva. A hangja is tökéletesein nyugodt, csendes cseppekben szórja a szavakat:

— Minden

attól függ, hogy ma estére bent lehessek. Droliiingen hallgat. Nem lehet tudni, egyáltalán hallja-e? Csavar, olajoz, srófokat szorít, de mindezt egyetlen szó nélkül.