Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Egri Viktor: Alboin

EGRI VIKTOR:

ALBOIN.

öten ültek a tűz körül, Alboin herceg, három vadásztársa és Ágó, az öreg bárd. Hallgatagon nézték a szolgáik munkáját. Már ikizsigerezték az elejtett girnet, fölakasztották ihorgas'inárnál fogva egy csonkított ágra és gyakorlottan nyúzni kezdték. Könnyen szaladt le a bőr a kövér faggyas húsról.

Akkor felállít Ágó, leoldotta övére kötött kétélű pallosát és levágta a gíim egyik combját. Sóik hozzáértéssel' bükkfainyársra húzta és elkezdte a, tűzön sütni. Percegve csöppent az olvadó zsír a parázsra. A készülő sült illatára sem vidámodtak fel a vadászok.

— Megnézem

Pemmót, — mondta az egyik legény és a sátorba ment, ahol Peimmó iszonyú sebével feküdt. Tudták a tűz körül, hogy hiába megy Pemmóért, nem fog részt kérni a vacsorából. Egy dühödt vadkan fe'löklelte s mire segítségére siettek, fel tépett testét félholtra taposta. Nedves agyaggal be tapasztották és bekötötték rettentő sebeit. Alkonyaikor odahozták a tűzhöz, de hogy a. hideglelés rázta, visszavették a1 sátorba és prémekbe csavarták.

— Vájjon

megéri a reggelt? — sóhajtott fel komoran Alboin. Leszegett fejjel várták, míg visszatér társuk a sátorból.

— Csak

egy korty italt kért, — mondta az ifjú és csüggedten a tűz mellé telepedett.

Az öreg Ágó rájuk nézett és el akarta oszlatni sóhajtó keserűségüket.

— Ne

búsúlj, herceg! Pemmó fiatal, kiheveri sebét és tavasszal még eljár veled medVelesre.

Kivágott egy jókora, szeletet az Ízesre sült combból és Alboinnaik kínálta. Nagyokat (faltak a húsból és sűrű, nehéz borral csillapították szoimljukat. Csak a bárd keverte vízzel a tömlő mézsűrű cseppjeit.