Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-09-01 / 7. szám - Kritika - Marék Antal: Neubauer Pál: Mi közöm hozzá?
sebbségi irodalom iránti lelkesedés vagy éppen érdeklődés vitte volna a szlovenszkói városokba. Igaz, ezt a látogatást zavarja az a temérdek katona, aki a gyakorlótérről lépked hazafelé fáradtan, mert koppanó lépésük felriasztja a békésen szunnyadó, igazsággal s örök humánummal barátkozó Gondolatot. Kassa, Eperjes, Bártfa, Sáros, Lőcse, mindenütt a múlt kisérti s közben a magyarság sorsára gondol, nyelvére, amely az összes környező népek között mindenkit megelőzve vetítette a dunavölgyi népek sorsát, katonai erényeire, amely oly nagy hírnevet biztosít a nemzetnek. S az élet és irodalom eme kettős vonalán ott találja a szent öreget — Kazinczyt, európai szemmel s magyar szívvel. „Nagyok lehetünk, mert nem felejtettük el egészen a nagyokat" mondja egyhelyütt s ebben a mondatban előtör leikéből a reménység. A megtett út, melynek tömör reflexiója a könyv, a látó ember számára szomorú és úgyszólván reménytelen. Szinte csak a múlt szellemiségének büszke szlovenszkói reprezentánsaihoz való menekvés teszi elviselhetővé a látomást. Mai környezetben szépséges múlt. A jelen? Masaryk Tamás mesteri jellemzése. Hogyan süllyed el a katolikus küldetés tudata abban a tudósban, aki így ír: hogy kulturális küldetésünk kiteljesedik az államban: készülnünk kell Isten országára. „Egy hivő ember hitetlen népre bízta politikai végrendeletét — írja odébb. így az eszme jövendő sorsa egészen homályos. A dunai népek mai sorsára már tiszta látással gondol, aggódik jövőjéért s bizik kultúrájában s a kultúrán keresztüli nagy győzelemben. Hosszú szégyent kell jóvátennünk — írja a végefelé s ebben a kiáltásban benne a program. Sok ilyen Írás kellene határon innen és határon túl. Mindegyik az eszmét szolgálná, amely a népek megértését és örök békéjét célozza. Bezáró mondata ez: Lélek, mely biztosan magyarnak születtél, röpülj kevélyen a gyűlölet felett! Marék Antal Neubauer Pál: Ml KÖZÖM HOZZÁ? — Franklin kiadás. A kritikus hiábavalóan próbálkozna azzal, hogy ezt a könyvet könnyed és gyors tempóval átolvassa s bírálatot mondjon felette. A könyvben nem keres élményanyagot, csupán azt vizsgálja, mit jelent számára s általa több olvasó számára a mű, hol kapcsolódik a mindennap problémáiba s mit tartogat a jövendő számára. Neubauer regénye mágneses erővel rántja magához az olvasót s bár a két vaskos kötetben egy apokaliptikus világ szörnyű számuma zúg,
