Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Ijjász Gyula: Őskori Isten-nevek a magyar nyelvben

A magyar k i n c s-nek indogenmán skálája k i n d-s lehetett „nép" és „gyermek" jelentéssel. K i n-isten „adományát" a magyar anya kincsem-nek mondja a gyermekére. Viszont a gyermek az anyát Id-esnek, „istenidnek nevezi. Az édesanyám tehát innen ered.

Történetíróink a magyarokat a szab írókkal (hozzák rokoni kapcsolatba. Van egy Kün-Szabir nép-név, amely szószerint „Napszabir"-t jelent, ámde lehet ez „dél-szibériai" is.

Nyelvünk megőrzött K i n-isten nevéből több szót Is. Pl. a kéneső, a kénkő a Nappal kapcsolódik össze. Tas-kin is az, ami „Kin-kő". Napisten-kultusz korából maradt ránk a Kin-Ur: ma kényúr, a kíné s, ma: kényes, a kínlódás, amely „tengődés"-t jelentett. A törvényeket K i n-isten nevében hajtották végre, ennek emléke a kínzás (mayául: kin sah, „meghalni"). Ha azt akarták kifejezni, hogy „szabad ég alatt", azt ki nt-nek, künn-nek mondták, vagyis: „nap alatt".

A Kü n-isten nevén kívül a magyar nyelvben az A jisten neve volt a legel terjedtebb és még ma is a legtöbb A j-nevek maradtak meg emlékül. Aj Éj Új még ma is a „hold" ineve Ázsiában az uralaltáji nyelvekben Ide tartózik az Uh is mint hold-név. A magyarokat uh o r-u h e r-nek nevezik ma is a szlávok, u h e r pedig szószerint „holdas". Mayául is uh és u j a „hold" neve. Amint van egy K ü n- s z a b i r, úgy van egy A js z a b i r népnév. A magyarok inkább a j s z a b í r o k — „északszibériak", mint „délkina<ia;k" (Künszabir).

A magyar nyelvben a tör. A j-t h o I d-nak mondjuk. Ez a szó indogenmán eredetű. Bizonyítják a ném. h u I- d i g e n, huldigung és a szí. hold ovani „hódolat" és „hódol" szavak. A ném. H u I d, h u I d i g az „alázatösság"-fogalmát fejezi ki és a törökök ilyen értelemben használják az u j g u r-szót5, holott az U j-g u r szószerint ,;holdgur"-t jelent. Legyünk tisztában a g u r-