Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Ijjász Gyula: Őskori Isten-nevek a magyar nyelvben

nincs módunkban, de T e n - G e r-isten neve és tengeri szorosan függ össze és lehetséges, hogy hasonló mese révén.

T e n-isten neve más közönséges szóban is előfordul nyelvünkben. A t e n g ő d i k-ige és a ten-gej isten-nevéből származik. T e n-isten a világ központja, „aki körül forog a mindenség" ezt jelenthette valamikor a T e n - G e j.

K e g y-iisten nevéből ered a kegyed megszólítás. Ö volt a Kegyelem« még ma is „Kegyelmeslsten"-nek nevezzük. De K i g y-nek is mondták, ebből a k i g y e I m e d-imegszólítás még itt-ott ma is. K i g y-isten minden esetre a pogányság korára esik. Ö volt a K igy-Ah és ma kígyódnak mondjuk. K i g y-istennek igen nagy kultusza volt az őskorban a félvilágon, ö volt az istenek „hét sajátságának hétfejű kígyó alakjában, ősi neve: N a r a y a n a2), ő a „teremtő teremtés". A hét tudomány tőle ered, „önmagát megtestesítő emberré a saját képmására".

A maya mítoszban Quetzalkoatl, „tollaskígyó" az ő neve, aki a „tenger iszapjából kikéit, onnan a víz színére jött, hogy szárnyai nőjenek a levegőn". így lett ő a tenger és a levegő istene és „ő népesítette be emberekkel a v i I á g o t". Az ős egyptomiak, a perzsák, sőt az ősgörögök is szárnyaskígyó alakjában Quetzalkoatli rejlik. Ez a kultusz nem kerülte el az ős magyarokat sem, kitetszik a Kegy, K i g y és kígyó szavakból. Az ős indogermánok G r a c e-nek nevezték „Kegy"-istent. Gracia is ide tartozik, valamint az angol gracil „kecses, karcsú, nyúlánk", mint a kígyó alakja. De amint sok istennek, úgy K i g y-istennek is lejárt az ideje, mert egy jobb istenség kultusza a iporba sújtotta. Az „Igaz-Isten" eként átkozta meg: „Légy átkozott és csúszó-tmászó." A gonosz lélek is a kígyó bőrébe bujt, amikor Évát bűnbe ejtette. Régi magyar írásokból ezt olvasuk: „Légy ildomos, mint a