Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Kritika - Kovács Endre: Bólya Lajos: Örömriadó

mint Bolyánál is, a szabadvers kényszermegoldás vagy kényelem, ott a költőnek magának kell nagyobb kísérletekbe fognia. Nem állítjuk, hogy a formai fejlődés egymagában elegtéges. A költőnek elsősorban is el kell vetnie rögeszméit. Bolya az erő költője, de lehet-e ilyesmit elhatározni és költői programként az unalomig ismételgetni? Az erő kiüt a vers soraiból, szükségtelen elhatároznia a költőnek, hogy: no most kifejezem az erőt. Bolya minden versében az erőről ír. Berzsenyi, aki az erő leghatalmasabb rnegszólaltatója a magyar irodalomban, tudtommal sohasem írt verset az erőről. Az erő nem szubsztancia, nem önmagáért és önmagában való létező, hanem csak attribútum, sajátosság. A hiba ott van, hogy Bolya hiposztazálja, szinte valósággá személyesíti ezt a fizikai fogalmat és az egész életet ebből az egy síkból akarja látni. Költőnél, hangsúlyozzuk: igazi költőnél, nem elégedhetünk meg az ilyen kétes értékű jelszavakkal, mint mikor a költő kijelenti; hogy „az öröm vallását" hirdeti és ezt az önmagával tehetetlen erőt panteista lendülettel a világmindenség nagy elemi erőinek színtjéra szeretné emelni. Ez a jelszó-költészet még túlságosan a felületeken úszik, miközben megfeledkezik a mélységekről. Bolya, azt hiszem, hasztalan akarná elhitetni bárkivel is, hogy az élet nem áll másból, mint örömből és az embernek nincs más tennivalója, mint ezt az örömöt harsonnia.

Van a kötetben egy vers, amely találóan utal Bolya verseinek jellegzetes rugójára és egyben nagy fogyatékosságára is, a Kiáltó ember. így ír benne: „Mily gyönyörű kiáltani. Mondani vagyok, hallani vagyunk, mondani megyek, hallani megyünk, mondani győzök, hallani győzünk, hallani vagyunk, megyünk, győzünk, győzünk, kiáltok, kiáltok, kiáltok, győzünk." A győzünk szónak ez a kihangsúlyozása megint ugyanolyan általánossághoz vezet, mint az előbb említett erő. Bolya mindig általánosságban beszél és mindig az egész emberiség helyében érzi magát. Legközelebbi kötetében mindennek az ellenkezőjét várjuk. Az exhibicionizmus nem lehet életprogram és a költő nem állhat meg izmai mutogatásánál, ha még adósunk a lélek megmutatásával.

kovács Endre