Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Kritika - P. B.: Mi közöm hozzá? - Neubauer Pál regénye

Ml KÖZÖM HOZZÁ? — Neubauer Pál regénye.

Stüsser Mátyás, egy magabízó, nyakas építész a hőse Neubauer könyvének, aki vállrándítással intézi el életét mindad'dig, amíg az a kivételes szerep jut osztályrészéül, hogy szabadon rendelkezhetik felette. Ám jön a háború a maga kérlelhetetlen véres következményeivel és kipenderíti a Stüs-. ser Mátyásokat alkotó terveik közül s a dolgozó tenyerek, játékos simogató újjak gyilkos eszközzé hegyesednek, anélkül, hogy valaki is tudná: mi közöm hozzá? A kérdés véresen ágazik szét, a kor univerzális kérdése ez., mely mint egy visszatérő motívum újra és újra felsajog, ősi kiáltás, mely hiábavalóan zeng az égre: mi közöm hozzá? Milyen felsőbb hatalom lódít gyilkolásra, kik labdáznak életemmel, ki felel mindazért, ami történik. És Stüsser Mátyás életét most már gyilkosság determinálja — egy önmentő, tébolyúlt gesztus, mely a felhők magasságában történik, valahol ég és föld között, ahol a meggondolások, sírna mérlegelések helyét az ösztönök veszik át és ebből a bódultán csapkodó mozdulatból orvtámadás születik, kegyetlen gyilkosság: a vinnyogó, szűkölö ember támadásba menekül mégis, úgy hordja magán e gyilkosság emlékét, mint a bőrébe sütött bélyeget l. Azután a fogság olvasztja magába Stüsser Mátyást, egy új világrend fortyogásának zavaros napjai csinálnak vele és belőle történelmet: Oroszország. A kozmikus tragédiának különös halmazállapotát, a legkisebb részekre szakadást, a legmeztelenebb bomlást ragadja meg az író. A nagy áramlásból egy pillanatot. Mintha lámpát gyújtana egy szorongatóan sötét káoszban. S a fény sárga kúpjában körülnézne... És Stüsser Mátyást újból pergetik, csapkodják az események hullámverései, s hiába zeng belőle a teremtő munkát takaró konok kérdés — a mi közöm hozzá — forradalmak és ellenforradalmak kavargása cibálja, csavarja életét s úgy tapos rá, mint bogárra a cipőtalp.

Egy korszak láza lüktet Neubauer könyvében, azé a korszaké, melynek akarva, nem akarva mindnyájan részesei vagyunk, hiába a tiltakozó szó, hőkölő gesztus, a bőrünkre megy a játék! És Stüsser Mátyás amikor belékerül a háború utáni Berlin életébe, melyet rezgő szálak kötnek össze a gőzölgő Európa minden érzékeny idegpontjával — érzi, hogy nincs kiút, nincs menekvés ebből a világkáoszból, ő is felelős azért, ami történt, még akkor is, ha lebunkózott hite eszelősen dadogja: mi közöm hozzá?

KRITIKA