Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Reményi József: Bret Harte

REMÉNYI JÓZSEF:

BRET HARTE

Az amerikaiak íróikat, művészeiket nem igen tudják bálványozni. Ha előfordul, hogy egyik-másik író neve úgy megy át a köztudatba, hogy az elismerés mellékzöreje kiséri nevét— mint például Mark Twainét — nagyjában mégis tartalmatlan ez az értékelés, mert nem a lélek legőszintébb vágyából s ennek a vágynak kielégüléséből ered. Országh László, a fiatal irodalomtörténetíró „Az amerikai irodalomtörténet fejlődése" című leelkiismeretes és az adatokat hozzáértően felhasználó tanulmányában a többi között a következő helyes megjegyzést teszi: „Elsősorban a nyugati írontier és csak csekélyebb részben New England puritanizmusa teremtették meg azt az amerikai szellemet, amely a szellemi értékeket és termékeket a másodrendű emberi szükségletek és értékek színvonalára szállította alá." A puritanizmusnak meg voltak a maga erkölcsön át szellemi lényeget kereső és méltányló elvei, s Emerson és Thoreau idejében, ha megértés szempontjából különböző fokú elismerésekben is, a már megsebesített puritanizmus még mindig rendelkezett annyi erkölcsi felelősséggel, hogy a szellemet nem radírozta ki értékelési köréből. A „frontier" civilizációnak, a lehetetlent lebírni látszó alkalmak fegyelmezetlenségének, gyakori anarchiájának kell betudni, hogy az ököl és a pénz és a látható eredmény, a szubtilitást legyűrű önteltség, az együgyűség gonoszkodása és a romantikusan felfogott úttörő hősiességnek kíméletlensége, vakmerősége és nem egy esetben emberfeletti bátorsága a szellem racionális lényegét összetévesztette az erőtlenséggel, a női képzelettel, az élhetetlenséggel, a fényűzéssel, amellyel nem érdemes elhivalkodni, a gyengeséggel, amely nem méltó a férfi fogalmához. Mindebből nem következik, hogy az •amerikai „best seller" íróról nem tud a közönség; hogyisne tudna róla. De inkább ügyességét méltányolja, amellyel pénzre váltotta meseszövő képességét, s írásbeli rátermett