Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Kovács Endre: Tanulságok egy jubileum körül

turalizmus vagy romantika a legtöbbször magyarázat helyett a lényeget takarják el a kereső szem elől. Mennyivel lettem okosabb, ha megtudtam, hogy Dante tulajdonképen nem volt más, mint egész egyszerűen szimbolista, a mai szimbolistáknak egy őse? És mit tudtam meg a Jókai csodálatos és bűbájos mesevilágából, ha megmagyarázzák nekem, hogy ez a romantikus regényírás; mi újat tudhattam meg róla, ha már előzőleg szomjas lélekkel ittam a szépségeit és mit, hogyha mindeme szépségből nem részesültem? A jelszavak a legritkább esetben fedik a lényeget, hiszen minden szó annyi árnyékértelemmel van felruházva, annyi előítélettel és egyéni kiferdítésekkel van egybekapcsolva, hogy ember legyen, aki épp az igazi értelmére tapint rá.

A modern ember büszkén veszi szájába a Romain Rolland nevet és bölcsen eldicsekszik, hogy milyen nagy élménye is volt neki a Jean Cristophe. A kor ferdeségeihez tartozik az is, hogy vannak bizonyos nevek, amelyeket ismerni muszáj, ha nem akarsz kirekesztve lenni az intelligencia sorából és vannak jelszavak, amelyek szinte provokálják a szajkózást. Ilyen az a bizonyos humanizmus is, melyet olyan gyakran olvashattunk a Romain Rolland-ünnepségek alkalmából.

Ezeknek a jelszavaknak a mélyére kell nézni, hogy igaz képet kapjunk Romain Rolland írói és emberi alakjáról.

Az irodalmi kritikus feladata, hogy részletről-részletre kikutassa, kik hatottak az író szellemi fejlődésére, hogyan határozták meg növekvésének és kanyarodásának grafikonját, mi az író sajátja és mi az átvett, a kész tartalom és hogyan formálódik benne alkotássá a rengeteg törmelék, apró darab, eszmemorzsa? A kritikusok felfedezik Romain Rollandban is az idegen elemet, a kovászt, az erjesztő anyagokat. Renan, Rousseau, Shakespeare, Beethoven, Maleid von Meusenburg, Wagner, Tolsztoj és talán még mások jelzik az alkotó szellem életútját. Romain Rolland azonban nem Tolsztoj és nem Rousseau, habár mindkettő