Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Kenedy Erzsébet: A parittya

A lányok szeme azért mégis megakadt Gusztin. Némelyike szívesen vette volna közeledését, de ő soha sem kísérelte meg ebbeli szerencséjét.

Mikor Vince túl volt a katonaságon, megnősült, Elvette Jámbor Katit és az első szobát egészen megtöltötte a sok magával hozott dunyha, párna, felértek egészen a padmalyig. Ez volt a menyecske büszkesége, meg a Máriakép a széles aranyrámában, mely alatt örökmécses égett.

A konyha mögötti szobában aludtak az öregek. Ott volt Guszti ágya is, de ő mindig az istállóban aludt a szalmaágyon, mely farúdra volt erősítve és két erős kötélen lógott alá.

Az istálló nagyon takaros volt. Átjárója felöntözve, felseperve, mindig tiszta alommal ellátva, olyan volt, mintha valami kaszárnyához tartozott volna, szalmából font sallangok színes pántlikákkal tarkítva díszítették.

Az istálló volt Guszti minden kedvtelése. Itt olvasott piciny lámpa mellett késő éjszakáig. Mindenki dicsérte Guszti e remekét, ami nagyon jólesett neki. De legjobban akkor örült, ha Kati dicsérte meg Ilyenkor meleg járta át és csak annyit mondott: „Hisz úgy sincsen más örömöm az életben."

Félénksége Katival szemben lassan felengedett és mialatt Kati a teheneket fejte, hosszan elbeszélgettek egymással, míg Vince vagy édesanyja ki nem jött utánuk. Ilyenkor ijedten rebbentek szét, mintha tiltott dolgon érték volna őket.

„A zsidó járt itt a városból. Autón jött a lovak végett", mondta egyszer ebédnél Vince, „jó vevőt hoz rájuk, csak hozzam be őket a mihálynapi vásárra. Szép pénzt kínál értük, hintó elé kerülnek urasághoz. A teheneket is el kellene már adni borjastul. Vigyük be őket is."

Gusztinak torkán akadt a falat. Elviszik az ő két szép lovát! Letette a kanalat és kiment a szobából. Elővette a kaparót, kefét és sóhajtozva tisztogatta az állatokat.

Pár nap múlva volt a vásár. Guszti úgy kifényesítette a lovakat, mintha esküvőre mentek volna és mivel sár volt, befonta sörényüket és farkukat. De nem szólt egy szót sem.