Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Szmrecsányi Géza: A skvarka

Gyuri cigány hűségesen őrködött.

A kúrián, ahol jó sora volt a cselédnek és még szegénylegénynek is jutott kommenció, természetesen szívesen látott volt a vendég. Mikor kocsiján berobogott a mindig kitárt kapun át az apró kaviccsal behintett tiszta udvarra, mosolygó arcú háziasszony fogadta, örökké pipázó házigazda örömmel üdvözölte. Kihámozták sokféle bundájából s az első ölelkezés után a vendég sietett utánanézni, jól vannak-e lovai ellátva, mert a sárosinak nagy gondja a lova. S jaj volt a kocsisnak, ha egy-egy sebes hajtás után jártatás nélkül vezette be az istállóba a lovakat, vagy csutakolás nélkül zaboltatta meg. De tudták is azok a kötelességüket, s kocsiséknál a legjobb márkát jelentette, ha Szinyey Béla vagy Bánó Géza keze alól került ki. Mikor aztán meggyőződött a vendég, hogy lova jól el van helyezve, beült nyugodtan a kúria uriszobájába, hol kényelmes bőrfotelek terpeszkedtek, mellettük nyurgalábú kis asztalkák, éppen egy kávéscsészének valók, a sarokban pipatórium meg százfiókos szekreter ördöngős szerkezettel, amott nagy bőrdivány, öblös karosszékek, és a falbaépített kandallóban narancssárga fénnyel lobog a fűzfatönk, hangulatot inkább, mint meleget árasztva. Sercegő tűznyelve bevilágítja a sötétedő, boltíves szoba meszelt falait, melyeken őz és szarvas-agancsok vannak rendben felaggatva. Sok alatt az írás:

Lőtte Dobay Eduárd Anna napra.

A sorban utolsón már csak így:

Lövette Dobay Eduárd Anna napra.

Akkor a udvarias szomszéd már halálos betegen feküdt, nem mehetett ki az erdőbe lelőni a szokásos névnapi ajándékot és csak kerülője hozta terítékre s vitte utolsó gratulációjaként annak az Annának, akit évről-évre megtisztelt figyelmességével. A vadásztrofeák közt fogason a kúria urának fegyverei, kürtjei, vadásztarisznyái, amott meg a vaddisznóagyarak díszelegnek, izgalmas vadászkalandok becses emlékei.

Zamatos muskotálydohány illata száll a szobában s ke