Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Morvay Gyula: Mélység zenéje (vers)

írja, hogy a vallási és egyéb ellentétek leküzdése heroikus munkát kíván, mert ha meg is kísérli valaki az alkotó munkát, a gyanúsítások mérgező nyílzáporában bukik el a közélet porondján. Éppen ezért mindkét részről minél több „a modern élettel számolni tudó lánglelkű apostolra" van szükség. És ha ilyen apostolok még most csekély számban lennének is, ne tántorítsa meg őket a sok akadály és nehézség hanem vallják Kazinczyval: „Én láttam, hogy a felköltés, megrázás által kell életre hozni az alvókat s költöttem, ráztam. A vetett mag bizonyosan felelni fog, és akkor nevem áldásban lészen. Üldözzenek, bántsanak, az mind semmi!"

MORVAY GYULA:

MÉLYSÉG ZENÉJE

A szirénák hallgatnak.

Réteken a margaréták elterültek.

Asztalra koppan fejem,

Sors, kenyér és könyv magasulnak fölém.

Fáradt vagyok,

ezrek is ilyen zsibbadtak néha,

most van a csend ideje, ez a mélység zenéje üvöltő vihar előtt.

Egy percnél tovább nem tart fáradtságom. Szirénák, felvonulók hallgatnak.

Réteken a margaréták lehullottak.