Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Kowarik Sándor: Vallás és nemzet

gától megoldja a nemzeti kérdést, hanem egyedül az Istenben hívő erkölcsös emberek a biztosítékai a nemzet jobb jövőjének. Ez megfordítva is áll t. i. a vallás se lehet igaz tulajdonunk, ha kihal bennünk a nemzeti érzés. Nemzet és vallás teljesen más vágányokon mozognak ugyan, de mégis sokszor keresztezik egymást. A helyesen értelmezett nemzeti adottság és vallási adottság egymás kiegészítő részei. A nemzet talaja értéktelen a vallás sója nélkül, a vallás sója pedig terméketlen, ha a jó föld helyett sziklára szóródik. A nemzet és a vallás ápolása mindkettőnek közös létérdeke.

Azoknak pedig, akik az Istenbe vetett hithez elméjük munkája által nem jutottak el, és állításainkban kételkednek, csak Bohlin Torsten svéd püspök gyönyörű szavait idézhetem: „Semmiképen sem megfelelő eljárás, ha csupán észszerű okoskodás útján foglalkozunk az Istenben való hit problémájával. Csak azok, akik dacolnak a tenger veszedelmeivel, ismerik meg a tenger titokzatos mélységét. Bizonynyal igaz, hogy a létezés titkához nem tudunk eljutni az akaratnak valamilyen megfeszítésével, de kétségtelenül a hatalmunkban van az Istenben való hit létrejöttéhez szükséges lelki feltételeket a mi belső világunkban legyengítenünk. Nem várhatjuk el, hogy bizonyosságot nyerjünk Isten felől abban az esetben, ha felületes, szétszóródó életet folytatunk, melyből hiányzik a belső őszinteségre, csendre és komolyságra való akarat." Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy legszilárdabb megyőződésünk szerint valódi, tartós nemzetépítő munka csak ott lehetséges, ahol a nemzettestet a krisztusi szellem hatja át. Ezzel azonban nem mondtuk azt, hogy a keresztyén hiten kívül állók, tehát a más vallásúak és a vallástalanok a nemzeti munka szempontjából teljesen értéktelenek volnának, de minden esetre csak a keresztyén hit által áthatott, tettrekész embertársaink lesznek a nemzeti újjászületés legtökéletesebb és legtartósabb munkásai. Dr. Witte János, berlini egyetemi tanár írja „A világ Megváltója és a fajszerinti keresztyénség" c. könyvében: „Csak mint keresztyének fogjuk a mi