Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Kowarik Sándor: Vallás és nemzet

pen a nemzeti újjáébredés idején tört fel az istentelenség lávatüze új erővel. Történeti tévedésnek esnénk azonban áldozatul, ha azt állítanék, hogy a nemzeti újjáébredés hozta felszínre a vallás-ellenes mozgalmat, hogy t. i. e két mozgalom egymással párhuzamosan halad és fejlődik. Éppen ellenkezőleg, az igazság az, hogy a vallásellenes akció már régóta megvolt, és csak a sátán hatalmának nagyságát mutatja az a tény, hogy még a nemzeti újjáébredés sem tudott gátat vetni a vallásellenes mozgalom terjedésének. A sátán minden lehetőséget és alkalmat kihasznál, hogy minket Isten országától elcsábítson, azért még a nemzeti újjáébredés tényét is felhasználja céljának elérésére. Ennek a vallásellenes mozgalomnak a hívei a germán faj kiválóságaira hivatkozva, most az ősi pogány vallást hirdetik és propagálják. Hogy azonban ezt a pogány vallást is csak átmenetnek tartják, és a keresztyénség elleni harc náluk valóban általános vallás- és Isten elleni harc is, világosan felismerhetjük Bergmann Ernő lipcsei egyetemi tanár következő kijelentéséből: „Ha Isten fogalmához és nevéhez egyenlőre még ragaszkodunk, csak azért tesszük, hogy olyan nyelven beszéljünk, melyet a mi korunk megért, és hogy ne haladjuk a mi századunkat oly messzire túl." Ez nyilvánvaló istentagadás és rosszabb a pogányságnál, mert még a pogányság sem tagadja az ember fölött álló isteni irányító-lény létezését, ök a fajt, a nemzetet akarják uralkodóvá tenni Isten felett is.

Hogyan keletkezhetett egyáltalában ez a felfogás? Eredete olyan régi, mint az ember léte maga. Már a bűnbeesés bibliai szimbolikus története bizonyítja, hogy a bűn végsőképen nem más, mint a teremtett lény fellázadása és engedetlensége Teremtőjével, Istenével és annak törvényeivel szemben. A sátán azt mondta az első emberpárnak: olyanok lesztek, mint Isten. Ennek a hiedelemnek esik áldozatul Ádám és Éva. Bűnbe esnek, mert azt hiszik, hogy Istenné lehetnek. A bűn azóta is az emberiség örök problémája. Konfucius, Szokrátesz, Pelagius és Rousseau, a konzekvens misztika és az etikai idealizmus az em-