Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Borsody István: A nemzetiségi jog és a magyar kisebbség
ben is, amint Rádl írja: „Nem gondolom, hogy a nemzetiségi harcokat el lehet intézni holmi parlamenti technikával." — „A megértés csak az alapvető vitás kérdések elemzésével érhető el, ilyen elemzésre a parlament nem képes. Erre az irodalom és tudomány van hivatva." — Irodalom, tudomány: az önmagábafordulás eredményei, a gondos figyelést és csöndes munkát jelentik. De nemcsak a más nemzetiségek felé függő problémáink tisztulását várhatjuk az önmagunkba fordult munkától; az mindenekelőtt kölcsönösséget is föltételez. Hanem elsősorban önmagunk erősödését remélhetjük, amire annyira szükségünk van. — A kisebbségi életben a parlamenti politika hasonlít bizonyos mértékig a külpolitikához. De ahhoz, hogy egy állam eredményes külpolitikát végezhessen, erős, nyugodt és jó belpolitikára van szüksége. Kisebbségi életünkben is a politika extenzív iránya előtt intenzivitásra van szükség. Ez az intenzivitás — belterjesség — a kisebbségi „belpolitika" gondjait jelenti: az önmagunkkal való törődést. Ez a bef eléforduliás, ez jelentheti az ú. n. kisebbségi realizmust, s ennek, amint láttuk, tényleg bontakozó tüneteit figyelhetjük. De a kisebbségi realizmus befeléfordult, intenzív iránya, önmagunkhoz, egyes emberekhez szóló szava természetes következménye kellene, hogy legyen jogi helyzetünknek is. Miután nemzetiségi jogaink individuális természetűek, adott helyzetünkben eme jogok teljes kiélését csak az individuális erők fejlesztésével érhetjük ei. A kollektiv erők csak az erős individuumokon épülhetnek föl. Ezért a kisebbségi realizmus legfontosabb föladata, hogy az individualitást fejlessze. Kisebbségi életünk kollektiv jogi hiányain csak így segíthetünk. Az egyéni élet, a magánélet, a családi élet érdekeinek fejlődését kell előmozdítani; nincsenek a priori kollektiv erőink, amelyekkel felülről lefelé tudnánk hatni. Ezért a pótolhatatlan kollektiv létet alulról fölfelé keli megteremteni. Ez pedig csak a ki
