Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Borsody István: A nemzetiségi jog és a magyar kisebbség
következik a nemzeti öntudatosodás és ennek folytán az állam elnemzetlenítő törekvéseinek ellenszegülnek. A nagy francia forradalom szabadságeszméje ilyetén kétféle politikai fejlődést indít meg: a nemzeti államok kialakulását és az államot nem alkotó népek nemzetiségi jogaiért folytatott küzdelmet. Itt a kezdete a modern nemzetiségi kérdésnek is. Az emberi jogok — a nemzetiségi jog kollektív elismerésének hiányában — nem szerezhettek magoknak teljes érvényt. Az emberi jogok eme hiányos végrehajtásával a modern történelem egy szomorú és megoldatlan problémát vonszolt magával. A nemzetiségi jogok kollektív elismerése tipikusan középeurópai problémává lett; Európának ez a része a tarkán lakott népek tája volt s így állam és nemzet: a történelem folyamán nem fejlődhetett párhuzamosan. A nyugateurópai erők kitermelték a modern szabadságeszméket s ezekből levonták a maguk konzekvenciáit. A nemzetiségi jog nem lett nyugateurópai problémává, ezt az érdekelt népéknek kellett volna önerejükből megoldani, De ezek a népék nem rendelkeztek ennyi lehetőséggel és erővel; inkább a nyugati formák és eredmények utánzására törekedtek. S így a nemzetiségi eszme (mert születése helyén nem volt alkalom a megvalósításra) hiába várta, hogy rendeltetési helyein életbe léphessen. Svájc volt az egyetlen ország, ahol a nemzetiségi jogok kollektív értelemben otthonra találtak. De másutt legföljebb csak a svájci példa hangoztatásáig jutottunk el. * A nemzetiségi jog az emberi jogokhoz tartozik s keletkezésétől fogva a szabadság eszméjével lett azonos. Nemzetiségi jog — szabadság: a béke igazságaihoz tartoznak. Immánuel Kant is a nemzetiségi jogok megoldásával képzelte el az örök békét. Kant a nemzetiségi jog élismerésében látta a nemzetek közti tö
