Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Színház

két erre a könnyen végzetessé válható mulasztásukra.

Budapesti bemutatók.

Újabban megint sok szó esik a Nemzeti Színházról, a Nemzeti S z í r\h á z ellen. Nem volna könynyű dolog kiválogatni, hogy a sok támadás közül melyiket érdemli meg a színház, illetve a fiatal igazgató Németh Antal és melyiket nem. De ki kell mondanunk, hogy igen sok támadás indokolatlan és csak magáért a támadásért van. De ugyan így helytelenítjük a védekezés eszközeit is. Színházat ért támadást csak a színpadról lehet érvényesen visszaverni. Nem jól védekezik tehát Németh Antal, amikor a társadalom védősegítségét veszi igénybe. Jól védekezett ellenben akkor, amikor pl. a Liliomfi felújításával mozgásban, hangban és díszletekben újszerűségekkel kísérletezett.

A Magyar írásban számtalanszor rámutattunk már, hogy a mai színpadnak legelsőrendű kötelessége megfrissülni. Ennek a lehetőségei pedig egyetlen budapesti színháznál nincsenek annyira adva, mint a Nemzetinél. A Nemzeti Színház játékhagyományaival rokon az új játékforma. A Nemzeti színházi játékforma eddig is leghajlamosabb volt a „játékra." Természetes, hogy ez ma már nem volt korszerű, és ma már nem is szabad fenntartani. Ezen a régi formán már túljutottunk nemcsak időben de színpadkultúrában is. Persze az új forma kialakítása nem megy minden átmenet nélkül. És a legjobb szándékkal is csak úgy sikerülhet, ha a szándékon kívül megfelelő hit van az újítóban. tudás és bátorság.

Meg kell itt említeni még, hogy ugyancsak a Magyar írás mutatott rá legelőbb a kisebbségi sorsú magyar írók színpadi szerepeltetésére. Tamási Áron Énekes madár című mesejátéka ennek a követelésnek időszerűségét, jogosságát minden vitán felül igazolta. (A Magyar írás nemcsak kiadta. Tamási mesejátékét, de ismételten előadásra is ajánlotta azt.)

Az Énekes madár kevésbbé szerencsés körülmények között ugyan, de színre került Budapesten. Sajnos nem a Nemzeti Színházban. Az Uj Thália előadása pedig, semmilyen szempontból nem elégített ki, csak igazolta, hogy a mai író mondanivalói színpaddal szemben már egészen új játékforma követeléseket támasztanak. Olyan erejű követelések ezek mozgásban és hangban is, amiket már nem lehet elnyomni és vagy teljesíteni kell őket, vagy be kell ismerni a teljesítés-képtelenséget, és ki kell térni a darab elől. Annakidején ezt tette a Nemzeti Szlínház is.

Azóta — lehet hogy éppen a sok támadás következtében — az új játékformát illetőleg változott a Nemzeti Színház felfogása. Kezdődött ez