Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Kritika - Marék Antal: Nagy Méda: Mélyből hoztam
egyre jobban eltávolodó valósággal. A vég? A táncosnővel, aki pénzért vásárolt szerelmet hordozott neki házhoz, megmérgezte magát. Ez a botlás, az előzmények után, szörnyű s megokolatlan. Miklóst megmentik ugyan az életnek, de az olvasó érdeklődésének és szeretetének már senkisem tudja megmenteni. Ez a vég előrelátható volt. A fiú több akart lenni, mint amire képessége, kora, predesztinálta. Mire feleszmélünk bonyolult sorsa végeztével, az az érzésünk, hogy ő is jobb belátásra jut s a már meglévő társadalmi rendben helyezkedik el végérvényesen. Ha Székely Tibor ebben a kétségtelenül nagy s komoly értékű regényben a mai fiatalembert vagy gyereket akarja megrajzolni, akkor ez Bolgár Miklós élettörténetén keresztül nem sikerült neki. Bolgár Miklós koraérett értelmű gyermek, akivel sok sok különös dolog csak azért történik, mert a Bolgár művek vagyonának egyetlen örököse volt. Itt ott azonban mégis megvillant palettáján egy egy szín, amely már a való s nem költött élet lényegéből fakadt s amelyben már a mai élet színeit ismertük fel. Székelv Tibor ismeri ezt a fiatalságot s valamikor egy kevéssé fantasztikus mese keretében bizonyára lesz erről komoly mondanivalója. Marék Antal Nagy Méda: MÉLYBŐL HOZTAM. — Versek. •— Egyetemi nyomda kiadása. Az asszonyi panasz zuhog elő a finommivű sorokból. Jajszó, amelyet millió és millió asszony szive mélyéből hozta elő Nagy Méda. Őszinte költészet? Igen, azt hiszem jóval több ennél. A költőt belső indulatok feszitik, nagy igazságok szólaltatják meg s mondanivalóit mégis az irodalom tiszta és frissen mosott kenyérkendőjébe takarja. Kaffka Margit óta nem volt ilyen őszinte hang s nem volt ilyen tiszta zenéjű s az élettel mégis rokonságot tartó nőirónk. Kaffka korának modern problémáit bátran előszedte s azt tiszta irodalmi eszközökkel a szebb jövő felé nyugtalan vágyakozással megmutatta. Nagy Méda minden modernsége mellett is konzervatív. Ez a tisztes konzervativizms az évszázadok világi és lelki áramlataiban épen maradt eszméknek szól. A család a legszentebb vallja Nagy Méda úgyszólván valamennyi versében, örök emléket emel az édesanyának, a gyereknek, a vére szavával örökké vitázó, nyugtalan férfinek. Anyák című verse egyike a kötet legszebb legfrissebb verseinek:
