Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Kritika - Marék Antal: Szlovenszkói magyar elbeszélők

SZLOVENSZKÓI MAGYAR ELBESZÉLŐK. — Franklin kiadás.

„Minél több a magyar iró, annál jobb a nemzetnek, annál pezsgőbb a kisebbségi élet s a minőségét nem szabad túlzottan az előtérbe állítani, nehogy a magyar szó elkedvetlenedve elhalkuljon" — írja Szvatkó Pál az előszóban. Ha a „minél több" magyar irót keressük az antológiában, akkor két tucat novellistára bukkanunk a kötetben. Más kérdés az, az egyre szaporodó szlovenszkói irói alkotás mögött találunk-e fejlődést, a különleges helyzetből fakadó hivatás átérzését, speciálisan szlovenszkói problémát és sok más egyebet, aminek kívánalmait a kisebbségi iró számára még senki fel nem állította. Az egyre szaporodó s ezt bátran megmondhatjuk, értékes elemekkel gyarapodó írói gárdával szemben kétségtelenül ott kell állnia a megsokasodott olvasótábornak is, külömben nem értenők, miért oly bőtermésű a szlovenszkói magyar betű. Ennek a mai bő irodalmi termésnek előnye az, hogy a magyar olvasóközönség mindjobban megismeri a decentralizált területek lelkiségét. Mondhatnám azt is, hogy ez a decentralizáció első a magyar irodalom életében, először vonta ki magát a vidék a központ szellemi és anyagi irányítása alól s kezdett önálló új életet.

Ahogyan végigolvassuk a remekebbnél remekebb novellákat, nem az ismert nevű szlovenszkói elbeszélők érdekelnek bennünket elsősorban, hanem a fiatalok. Az ő sorsuk már sajátos kisebbségi sorban, az anyaországgal minden élményemlék nélkül teljesedik. Lám itt van mindjárt Ásguthy Erzsébet, akinek a hangja valóságos kisebbségi és szlovenszkói. Megszólalt a gyerek c. novellája drámai erejű és feszültségében is örömbe fulladó, amikor a két esztendeje néma gyerek megszólal először a téboly szörnyű óráiban... Morvay Gyula novellája nem keres szenzációt, az élet ritmusát adja, az élet egészséges szándékait. Kovács Endre prózájában a kisemberek sorsa és éiete visszhangzik. Témakeresése bizonytalan még, de kifejező formája már szinte tökéletes. Sellyéi Józsefet a barázdásarcu parasztok sorsa ihleti. Egyforma a föld. Egyformán kusza az élet rajta. Szabó Béla komor elbeszélő hangján a gyermeki tisztaság kéklő ege alól szól.

A novelláskötet többi írója régi ismerős. Novelláikat úgy válogatták össze, hogy azok irói célkitűzéseiket méltóan reprezentálhassák. Aki olvassa a kötetet, egy darab szlovenszkói földön, szlovenszkói ég alatt jár. Apró mozaikok