Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Rácz Pál: Testvérharc

got. Körötte elcsendesedett minden. Mari néni is elment. Miska kinyúlva horkolt.

Tamás bemászott az ágyról. Lábujjhegyen osont a szobaajtóiig és lenyomta a kilincset. Csend volt. Apját elnyomta a hajnali álom. Mostohája sápadtan feküdt Tamás félágaskodott, hogy lásson. Vörös arcú kis gyermek pihegett a mostohája lábánál a tarka párnák között... A petróleumlámpa gyér világot vetett rá. Kint az eresz alatt csevegni kezdtek a fecskék. Tamás rákönyökölt az ágyra és az új emberke arcába mélyesztette tekintetét.

Ismeretlen vélt. Valami fájt neki attól, hogy látta, hogy itt van, hogy helyet foglal el... Az ő helyét... Elsőbb lesz, mint ő ...

Sovány keze kinyúlt Ujja.i meggörbültek és reszkettek, ahogy a csecsemő arcáig értek. Nem tudta, mit akar tenni, de rosszat érzett. A selymes, bársonyos gyermekarc találkozott az ő repedezett körmű barna kezével.

Visszarettent. Homloka megizzadt. Mintha gyöngébb lenne, mint ez a kicsi, pár órás emberke. Iszonyú küzdés keletkezett benne. Csak úgy, egyszer megszorítani, belemarni az arcába, megfogni a torkát és megszorítani ...

Kibuggyantak szeméből a tehetetlenség könnyei. Keze lehűlt és lassan térdre esett az ágy előtt...

Az asszony felriadt.

— Sicc!

Felnyögött és átszólt a másik ágyra.

— öregem,

kelj fel és dobd ki a macskát.

Az ember felugrott és lehajolt az ágy elé. Iszonyú düh fogta el.

— Mit

keresel itt, Tamás?

A fiúcska szepegve áilott fel és reszketni kezdett az egy szál ingben.

— Semmit!