Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Incze Béla: Kisebbségi életünk alakulása

letben már honvédeket sorozott s fegyvert is fogott a magyar ügy mellett, mert már hozzá tartozott a magyar sorshoz családjával együtt, amely azóta már egészen magyarrá változott. Könnyen fájdalom nélkül megy végbe az ilyen átalakulás és nem követel annyi, de annyi szenvedést és áldozatot, mint egy nemzet mellett megmaradni, ha annak sorsa olyan, mint a miénk.

Németből lehetett magyarrá válni, magyarból válhat bármilyen más nemzetiségűvé az ember. Mit jelent hát akkor valamilyen nemzetiségűnek lenni? — mit jelent az magyarnak lenni?

Bizonyos ma előttünk itteni magyarok előtt: magyarnak lenni nem annyit jelent, hogy Magyarország lakosai vagyunk, mert bizonyos, hogy mikor átszabták Európa térképét, mi mégis magyarok maradtunk s bizonyos az is, hogy bármit is csinálnak velünk, bármilyen új formába is kényszerül bele életünk, bárhová is megyünk, megmaradunk valami másnak, mint a többiek, sőt, ha alakulunk, mi akkor is máskép alakulunk, mint ahogy ugyanazokra a hatásokra közvetlen közelünkben élő más nemzetek alakulnak. Alig lemérhető és alig megfogható dolgok hatalmas tömege tesz minket magyarrá s egy más nemzet fiát nemzete fiává: a nyelv, amely még valamiképen megfogható és az azonfelül már megfoghatatlan hangok, színek, ízek, emlékek olyan felmérhetetlen sokasága, oly sok szálból és oly kiszámíthatatlan rendben alkot valakit egy nemzet tagjává, hogy bármely szálát érinthetjük is meg, az egész szövevényes halmaz beleremeg.

Mint egy szervezetnek minden kis sejtje egész sokszázezeréves múltjának minden kis emlékét magában hordja, úgy vagyunk mi is összetéve millió kis emlékezésből s úgy vagyunk millió vonatkozással keresztül-kasul szőve.

Mondjuk, hogy kincs ez, ennek a sok emléknek az összesége, de csodálatos kincs, olyan mint a fény, amely minden tárgyon felvillan, mindent megvilágít, ami sugarai útjába kerül, de ereje nem fogy el.

Lassan észrevétlenül önt el egy-egy embert s egy generáció elég, hogy olyanná csiszolódjon a még nemrégen idegen, hogy tükörként sugarazza vissza már maga is a ráeső fényt.

Itt vagyunk ma más nemzetek fiaiból magyarrá csiszolódottan. Belső alkatunkká vált a magyarság lényege s nyelvben, érzésben és sorsvállalásban magyarok lettünk. Magyaréi fejezzük ki a gondolatainkat a legkönnyebben, ennek a nyelvnek a segítségével hatolunk a szellem legmélyebb mélységeibe, belső tartalmunkban szövevényes magyar