Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Váljok Sándor: A szlovenszkói magyar népnevelés és problémái
kos. A hiányok, a meglevő népi kultúra tartalma, vagy csorbulása vidékenkint változik. Már e kevés példából is kitűnik, hogy a szlovenszkói népnevelés módszerében nem lehet egységes és hogy a módszert és a teendőket a helyi szükségletek alapján lehet csak meghatározni. Minden egységesítés és előre, teoretikus elgondoláson felépített terv a gyakorlatban csődöt mondana és korántsem adná azt az eredményt, amit a felhasznált energiák ellenértéke képen várnánk. Logikusan következik tehát, hogy a sikeres népnevelés művelődési helyzetrajzot, kultúrográfiét tételez fel, amely pontosan tájékoztat a népi kultúra helyzetéről, a művelendő anyagról és az ismeretközvetítés körülményeiről. Számolva minden lehetőséggel: a technikaival és lelkivel. Különösen ez az utóbbi jelent nagy nehézséget. A felekezeti viszony, nálunk, a magyar népnél meglehetősen feszült. A több vallásé községekben a hitviták, a felekezeti gyűlölködés még mindig tart; a saját felekezeten belül mindenki érzékeny. A több száz éves együttélés még különbékét sem termelt ki, sok helyen még a csendes „egymás — megtűrés" is csak alig van meg. A helyzetet nem ismerő vezető egy tapintatlan húzással hosszú időre lehetetlenné teheti a népnevelés sorsát az ilyen helyeken. 3. A kultúrográfia. A kultúrográfiának mutatnia kell a népi kultúra kincseit, a magyar nép kultúrjavait és hiányait, a nevelés, ismeretközlés lehetőségeit. Felszámolása legyen a régi kultúrának, hogy a meglevő hagyományok alapján megindult fejlődés folytonosságot jelentsen a magyar sorssal. A legnagyobb kultúrértékektől a kicsinyes technikai eszközökig mindenről tudomást kell adnia, hogy a gyakorlatban ne kísérletezés legyen a magyar nép nevelése, hanem átgondolt munka. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a kultúrográfia nemcsak népnevelési célt szolgál, hanem egyúttal tájékoztat kultúrállományunkról is. öt területen van szükség pontos ismeretekre: 1. emberanyag; 2. néprajzi hagyomány; 3. kultúrszervek; 4. kultúrális élet; 5. külső körülmények. (Természetes, hogy itt most csak a vonalokra mutatunk rá, az aprólékos kidolgozás más helyre tartozik.) 1. A szlovenszkói magyar ember tájbeli, műveltségi eltéréseit már említettük. E kérdés kidolgozása lenne a lélektan, lélekrajz, amely leírja az egyes vidékek embereinek:
