Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Féja Géza: A tékozló fiúk
szót, melyet valaha is e gondolatról írtunk, azután kinyilatkoztatta ugyanazokat a gondolatokat. Jó,(hogy az eszme „ősi" harcosai, Teleki László, Kossuth és Klapka már a föld alatt pihennek, így ők nem kaptak ki. A következő írás címe: „öt találkozás". Novellaféle s narcisszizmusának egyik legjellemzőbb megnyilatkozása. De példa arra is, hogy mennyire ki tud emelkedni eredendő nyavalyájából: a narcisszizmusból misztikum lesz, furcsa érzés, hogy mennyi élet emléke és lehetősége szunnyad bennünk s legyőzhetetlen nosztalgiák könyörögnek és sírnak bennünk az életünk mélyén megbúvó ^nás sors felé. Olvastuk már egy ilyen értelmi s igen szép novelláját: a Különös Utazást. Azután régóta folyó önéletrajzának részlete következik. S ez az önéletrajz is messze Németh Lászlóé fölé emelkedik, a belső élet síkján mozog, ahol mesévé női minden. Szabó Dezső nem tud kitérni a szépülés parancsa elől, Némethben valami rideg pucérság dolgozik. Szabó Dezső indulatai olykor igen furcsa, ferde, sebhedt oldalú fák, de mindig élőfák, Némethé gondosan kihegyezett pucér karók. Majd ismét narcisszista novella-féle jön: Apotheózis címen. Gazembernek deklarálja benne az egész világot. Mindenki meglopta s eltorzította Szabó Dezsőt. A nap is belőle lopta a meleget s ő vágja zsebre a tuJajdonképen Szabó Dezsőnek kijáró hálaadást. De van benne valami egészen különös szatíra, mely ilyen véres pompájában egyedül Szabó Dezső sajátja. Ez a szatíra egyúttal hit, líra, imádság, átok, s emberfölötti szenvedés fintora. Már régóta vallom, hogy milyen elrendelő nagy korszakunk a XVI-ik század, öreg gyökerek fűzték hozzá Adyt s fűzik Szabó Dezsőt is. S emellett rengeteget tanult Pázmánytól. Uj kevert műfaja is nagyon:
